Több, mint négy hónapja vagyok Bristolban, vagyis elérkeztem a kiküldetés feléhez, ezért úgy döntöttem elmesélem hogyan is kerültem ide, mennyi váratlan és érdekes dolog történt velem eddig.
Amikor pályáztam a Programra, bevallom nem Bristol volt a cél, sőt még az Egyesült Királyság sem. Eddig nem is jártam még itt, viszont az élet mindig megírja helyettünk a forgatókönyvet és milyen jól teszi. Szóval amikor az eredményhirdetésen kiértesítettek, hogy Bristolt kapom, akkor hirtelen nagyot nevettem és meg is lepődtem.
Több mint öt éve vagyok a Besh o droM zenekar helyettes énekese. Pettik Ádámmal a zenekarvezetővel jóbaráti viszonyban vagyok, aki Bristolban él a családjával, több mint 13 éve. Azonnal felhívtam telefonon és elmeséltem neki, hogy mi lett az eredmény, ekkor ezt mondta:
„Hát akkor…Üdv az anyósom házában!” – ugyanis Ádám felesége Pettik Nóra édesanyjának Évike néninek velük egy utcában van háza, amit nekem gondolkodás nélkül kiadtak albérletbe.
Tehát ott álltam az eredményhirdetés napján már albérlettel két jó szomszéddal és meglepődéssel teli. Ezt valaki elrendezte a hátam mögött?
Amikor a mentoraimmal először találkoztam az online térben, akkor erre csak annyit mondtak:
„Ki van párnázva az utad Bristolba”
Valóban óriási nagy dolog volt az, hogy gyakorlatilag a teljesen ismeretlennek gondolt hely hirtelen ismerőssé vált és minden csillag úgy állt együtt, hogy itt jól érezzem magam.
Mióta megérkeztem annyi lehetőséget és szeretetet kaptam, amire nem is számítottam. Megismertem a mentoraim, akik olyan figyelemmel és segítséggel látnak el, ami szerintem manapság nagyon ritka. A Tűzmadár Tanoda részéről Zalai Erikával és Horváth Gáborral azonnal megtaláltuk a közös hangot és igazán szerencsés lehetek, hogy ilyen jó légkörben tölthetem az ösztöndíjas munkám. A DunAvon Táncegyüttes részéről Radics Ádám mentorommal pedig olyan táncos párra találtam, akivel öröm a tánctanítás és a közösségépítés, emberileg pedig azonnal megvolt az összhang. De felsorolhatnám a DunAvon táncegyüttes tagjait is, akik szintén hasonlóan tisztelettel és érdeklődéssel fogadtak.
Az ösztöndíj program keretében Cardiffban lakó Jescheta Gyöngyvérrel rögtön a kiutazásunkat követően szoros barátságot kötöttünk, őt is beszippantotta a néptánc és a DunAvon közössége.
Miért éppen Anglia? Bele sem gondoltam, hogy mennyi ismerősöm él itt, aztán csak kapkodtam a fejem.
Kiderült, hogy a középiskolás osztálytársam, aki legjobb barátnőm volt, Bristolban él. Azonnal felvettem vele a kapcsolatot és azóta is találkozunk.
Lovászi Andris zenész, hangszerkészítő Londonban él. 2018-ban ismertem meg, egy zenekarban voltunk egy kazah turnén, amit azóta is emlegetünk. Mikor meghallotta, hogy Angliában leszek 9 hónapig, nagyon megörült és egy hétre rá már meg is hívott énekelni egy fellépésre. Így jutottam el Norfolkba, a keleti partra, hol egy gyönyörű kastély estjén játszottunk a vendégeknek, de februárban a Londoni Magyar Nagykövetségen is koncertet adunk.
Közben Pettik Ádámmal is megfejtettük a világ nagy dolgait, mármint szomszédok, majd egyszer csak kezébe vette a brácsáját és becsatlakozott a Zengető programjába, ahol havonta énekkurzusokat tartok. Ádámnak köszönhetően megismerhettem olyan magyar zenészeket, akik Bristolban élnek. Így alakult, hogy 2 hónap után már Sarlós Gábor jazzgitáros formációjában felléphettem egy bristoli pubban és január elején felvettünk egy számot, ami csak a kezdet, mert egy egész lemeznyi anyag van a terveiben. Gábor régóta szemezget a népzenével és bőgőt ragadott, a januári Zengető énektanításon már Ádámmal együtt zenéltek. Akkor úgy konferáltam fel őket:
„Íme a frissen megalakult Bristol Folk Band”
Bristol színes, multikulturális élete magával ragadó, unatkozni nem lehet. Hogy milyen magyarnak lenni Bristolban? Négy hónap után nem tudom megmondani, főleg „vendégként”, de van valami megmagyarázhatatlan hangulat, amitől azt érzed mégsem vagy itt egyedül. Mellékesen megjegyzem, már nem egy olyan hely van Bristolban, ahol a kiszolgálók évek óta tudják mi az, hogy Fröccs! Van magyar autószerelő, kozmetikus, műkörmös, cukrász és sorolhatnám, van magyar bolt, pl. a Paprika Store, magyar vendéglátóhely pl. a Replay. Gyakran érkeznek magyar előadók és van jó pár önszerveződő közösség, mint pl. a Feszültséglevezetők.
A lehető legjobban alakult, hogy ide sodort az élet és remélem minél több itt élő magyarral meg tudok ismerkedni. Nem titkolt vágyam, hogy ezek a mikroközösségek megtalálják a közös találkozási pontot, vagy újabbak alakuljanak és szerencsére ilyen jellegű dologra (látva a bristoli magyarok Facebook csoportok működését) folyamatosan felmerül az igény.
Izgatottan vágok neki a második felvonásnak, várom a bristoli tavaszt, hiszen sok izgalmas programmal készülünk, de erről majd a későbbiekben még hallani fogtok!
