A montreáli magyarság ismét bizonyságát tette annak, hogy a hazától távol is hűen őrzi nemzeti ünnepeink fényét és történelmi emlékezetünket.
A rendezvény a hagyományokhoz híven a cserkészek ünnepélyes bevonulásával kezdődött, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot, megadva az esemény emelkedett alaphangját.
A megemlékezést Molnár Áron református lelkipásztor nyitotta meg. Ezt követte a diplomáciai testület képviselete: Pritz Helga Katalin, montreáli magyar főkonzul asszony mondott ünnepi beszédet, majd Fülöp Villő MK diplomata magyarország miniszterelnökének levelét olvasva tette még hangsúlyosabbá a nap üzenetét.
Az ünnepség szívét a fiatalabb generációk fellépése adta. A montreáli cserkészcsapatok tagjai szavalataikkal idézték meg a múltat, míg a Montreáli Magyar Iskola tanulói egy színes és megható műsorral készültek. Az előadás fényét emelte a DalMa énekkar közreműködése, akik később önálló blokkal is megörvendeztették a közönséget. Az esemény fontos pillanata volt a Montreáli Magyar Iskola ösztöndíjainak átadása, amellyel a közösség a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat ismerte el. A kulturális blokkot Molnár Áron zárta egy szívhez szóló előadással: a „Ha kimegyek a doberdói harctérre” című katonadal csendült fel, emlékeztetve a hősök áldozatvállalására.
A rendezvény zárásaként Orbán Mihály római katolikus plébános mondott áldást és búcsúbeszédet, útravalót adva a megjelenteknek. Az ünnepség a magyar, a székely és a kanadai himnuszok közös eléneklésével ért véget, szimbolizálva identitásunk hármas egységét. A résztvevők lélekben feltöltődve, a közösség erejében megerősödve távoztak az ünnepélyről.
