Augusztus 20.-i megemlékezések Melbourne-ben
A magyar közösségek világszerte nagy hangsúlyt fektetnek méltó megünneplésére. Nem volt ez másképp Melbourne-ben sem, különböző programokkal és eseményekkel ünnepeltük ezt a jeles napot. 2024. augusztus 17-én a Kék Duna Délvidéki Magyar Szövetség Szent István napi bálja volt, ahol fellépett a Fonó Táncegyüttes is új koreográfiájukkal, a Magyarpalatka-i táncokkal. Az eseményről nem maradhatott el a jó hangulatú vacsora, majd az azt követő zene- és tánc sem.
Augusztus 20-án a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaival az Árpád Otthonba látogattunk, ahol egy műsort adtunk elő. Megható volt látni a csillogó szemeket, valamint megtapasztalni, ahogy az ott lakók egy emberként bekapcsolódtak a "Boldog asszony anyánk" kezdetű dal éneklésébe. A műsorban elhangoztak Szent István intelmei, versek, dalok, valamint egy rövid néptánc előadással is készültünk Fábián Vilmos ösztöndíjassal. A műsort követően a megszentelt kenyér elfogyasztása következett, valamint egy rögtönzött közös éneklés, illetve az ott lakók biztatására és kérésére Vilmossal további táncokat mutattunk be. Augusztus 25-én, vasárnap rendeztük a Magyar Háznál az augusztus 20-i megemlékezést, ahol átfogóan minden közösség tagjai meghívást kaptak. Itt sem maradhatott el a közös ebéd és a tánc az örökzöld magyar slágerekre, majd következett a műsor.
Ezt Marót Márta nyitotta meg, a Victoriai Magyar Tanács elnöke, majd Dr. Zámbó Katalin, a melbourne-i konzuli iroda vezetője mondta el ünnepi gondolatait. Fellépett a Fonó Táncegyüttes gyermek- és felnőtt csoportja, A Magyar Központ és a Dandenong-i Iskola diákjai, hallhattunk részleteket az István, a király rockoperából, valamint mi is előadtuk az ösztöndíjasokkal Szent István intelmeit, valamint egy verset. A Melbourne-ben élő magyar közösségek tagjai mindannyian nagy odaadással és lelkesedéssel készültek, valamint vettek részt ezen a jeles napon.
Ahogy a megemlékezéseken is elhangzott: több, mint ezer év történelme köt össze bennünket, magyarokat, augusztus 20-án erre is emlékezünk. Tamási Áron szavaival élve: “Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.”
