A két és félmillióra becsült magyar diaszpórából jutott Peruba, ebbe a távoli Dél-amerikai országba is. A perui magyar diaszpóra három nagyobb csoportból áll: 1956-os vagy korábbi migrációs hullámok mellett vannak újabban érkezett magyarok is, és ott vannak azok a magyarajkú peruiak, akik valaha Magyarországon jártak egyetemre. A perui magyarokat az 1941-ben alapított, 2024-ben újralapított Perui Magyar Kör fogja össze. A kör elnöke és alelnöke, Ferencz Kinga és Földmíves Csilla meghívására érkeztünk Limába 2025 decemberében, egy Luca-napi összejövetelre, amelyen perui magyarok és a magyar nagykövetség munkatársai vettek részt.
Perui Magyar Kör? Hát Peruban is vannak magyarok?
Természetesen, igen: magyarok jószerivel mindenütt vannak a világon. A két és félmillióra becsült magyar diaszpóra-közösségből jutott ebbe a távoli Dél-amerikai országba is. A perui magyar diaszpóra három nagyobb csoportból áll: 1956-os vagy korábbi migrációs hullámok leszármazottai mellett vannak újabban érkezett, első generációs magyarok is, és harmadik csoportként ott vannak azok a magyar ajkú peruiak, akik valaha Magyarországon jártak egyetemre.
Kétszeresen is elfogult vagyok, amikor a perui magyarokról írok. Egyfelől, mint egykori őrösi Csoma Sándor Program (KCSP) ösztöndíjas, rendkívül rokonszenvezem azzal, hogy Peruban sikerült újraalakítani a helyi diaszpóra patinás intézményét, a Perui Magyar Kört. Másfelől pedig, bevallom, Peru szerelmese vagyok. Harminc évvel ezelőtt egy felejthetetlen évet töltöttem ebben a gyönyörű országban, ahová most családdal, feleségemmel és három gyermekemmel térhettem vissza. Jöjjön hát egy vállaltan elfogult beszámoló: milyen volt újra felfedezni Perut, és a perui magyarokat!
Peru az éghajlati szélsőségek és a földrajzi változatosság hazája. A Földön ismert 120 éghajlati zóna közül 84 található meg ebben az országban, és egy hónap alatt mi is jártunk sivatagban és őserdőben, magas hegyen és óceánparton egyaránt. A kulturális változatosság még a földrajzinál is érdekesebb lehet az utazó számára. A hegyvidék őshonos indián kultúrája és a nagyvárosok spanyol gyarmati öröksége sajátos módon keveredik a távol-keleti és európai bevándorlók kultúrájával. Ez a sokszínű etnikai palettán magyarok is előfordulnak, és örömmel állapítottam meg, hogy a magyarok érdemben gazdagítják a helyi kultúrát.
A mi ötfős családunk 2025-ben kilenc hónapot töltött Argentínában KCSP ösztöndíjjal, ezután előbb Bolíviába, majd Peruba utaztunk. A Titicaca-tó felől érkeztünk Punóba, majd az Andok szíve, Cusco felé vettük az irányt. Az anatómia viszont sosem volt az erősségem, így végül nem az Andok szívét, hanem a köldökét sikerült megtalálnunk. Cusco kecsua nyelven azt jelenti, hogy “köldök”, ez volt valaha az Inka birodalom középpontja. A test középpontjának pedig a nem a szívet tartották az Inkák, hanem a köldököt. Furcsa testképük volt, nem? Vagy mi európai testképünk a furcsa?
Cuscóban 1996-ban egy évet töltöttem PhD hallgatóként. Még hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba! Az egykori barátokkal, különösen az akkori tánccsoportom tagjaival ott folytattuk a beszélgetéseket, ahol harminc éve abbahagytuk. Arra persze számítottam, hogy a barátaim rögtönözni fognak valami kis ünnepséget a megérkezésünk alkalmából; de hogy két héten belül hármat is, arra már nem. Volt egy megérkezés-bulink, egy búcsúbulink, egy meg csak úgy ... Az volt a táncos buli, mert annyira kíváncsiak voltak arra, ahogy a fiaim legényest táncolnak. És még arra is emlékeztek, hogy 30 éve én tanítgattam nekik Cuscóban legényest.
Cuscóban sok minden változott 30 év alatt. A város lakossága 350 000 körüliről a duplájára nőtt. 1996-ban még egy pláza sem volt Cuscóban (igaz, Budapesten sem). Később épült egy bevásárlóközpont a város szélén, és a város körbenőtte: ez lett a központi áruház. A városban kiépült a vezetékes víz, amit a csatornafedelek is tanúsítanak. A fedeleken pedig a felirat tanúsítja, hogy itt is nyomot hagytak a magyarok: KISGAL. Sajnos, az alapítóval nem találkoztunk, ahogy a HŐSÉG presszó tulajdonosaival sem. A három ékezet három alapító testvérre utal, akik magyar felmenőik után választották márkanévnek ezt az áthallásos magyar szót. A Hőség ugyanis egy felsőkategóriás síruha-márka, limai központtal - Cuscóban csak egy kisebb butikkal és kiváló kávézóval képviseltetik magukat. Cuscóban él és praktizál viszont Heller Csilla, akit egy szerelmi házasság vitt e távoli tájra, de ott sem lett elveszett ember. Pszichológusként egyebek közt ott élő külföldiek és oda látogató turisták is a páciensei. A szerelem útvesztői vezették ide Pál Noét, a PÁL’INKA tulajdonosát is. A Pál’Inka egy hamisítatlan magyar étterem és kocsma, ahol a rakott krumpli sohasem hiányozhat az étlapról. A házigazda, Noé, és perui felesége kiváló vendéglátóként szeretettel várják az arra tévedő magyarokat. A mi búcsúbulink is ott volt, magyar pálinka-bemutatóval egybekötve.
A limai és a cuscói magyarokon kívül nem feledkezhetünk meg az örökké úton levőkről sem, a két ország közt ingázó idegenvezetőkről. Az első perui magyarral, Tamással, a megérkezésünk napján találkoztunk, Punóban. A Titicaca tó-parti városban magával ragadott a forgatag: a főtéren könyvvásár volt, mellette alkotósarok helyi művészeknek, a főutcán pedig egy zenés-táncos felvonulás, amiről később kiderült, hogy diáktüntetés. Sokkal kevesebbet értettünk volna ebből a forgatagból, ha nem futunk össze Tamással, a helyi idegenvezetővel. (Teljes nevét nem írom le, hogy ne tűnjön reklámnak). Legurítottunk néhány helyi chicha moradát, és hallgattuk az sztorijait.
Másnap este Cuscóban egy magyar zászlót vettünk észre egy sokcsillagos szálloda homlokzatán. Csodálkoztunk, hogy az amerikai és brazil zászló mellé még épp hazánk zászlaja fért fel a homlokzatra, amikor Gábor ránk köszönt, és elmondta magyarázatot: mindig telefonál a szállodának, ha hoz egy magyar csoportot, és ne felejtsék el kitenni a magyar zászlót. Gábor is perui magyar, aki hosszú ideig Ollyantaytambóban lakott, most már Limában él.
A két ország között ingázik történész barátom, Javier is, akivel jó pár tudományos publikációt jegyzünk közösen. Javier perui származású, de magyar állampolgár lett, a gyerekei itt nőttek fel, miközben ő maga az utóbbi időben egyre több időt tölt újra szülőhazájában, mert ő is turistautakat szervez.
Utazásunk végén jutottunk el Limába, ahol a magyar közösség Luca-napi összejövetele egy tengerparti felhőkarcoló tetején volt. Körülbelül húszan vettünk részt az oldott hangulatú eseményen, amelyhez mindenki hozzájárult valamivel. Földmíves Csilla, az egyesület alelnöke gondosan ügyelt, hogy senkinek se legyen üres pohara, és mindig legyen valami, ami épp kisült a roston. A kiváló perui szőlőpárlatok és a parázson sült finomságok mellől nem hiányozhattak a szokásos ünnepi beszédek sem. Először Ferencz Kinga, a Magyar Kör elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Réthi Gábor, külgazdasági attasé emelkedett szólásra. Beszédében kiemelte a dél-amerikai növekvő gazdasági potenciálját és a együttműködés bővülésének lehetőségeit, illetve a perui magyar közösség híd-szerepét ezeknek a lehetőségeknek az elmélyítésében. Magam, az argentínai magyar közösségekben szerzett tapasztalataim alapján négy pontban foglaltam össze az identitás megőrzés néhány pillérét: nyelvoktatás, tánccsoport, nemzeti ünnepeink méltó megünneplése és végül az ifjúsági munka, elsősorban a cserkészet keretein belül. Ehhez kívántam nekik sok erőt és kiváló együttműködést a 2026-ban érkező KCSP ösztöndíjassal, Homoki Kristóffal.
Összességében, egy lelkes magyar diaszpóra-közösséget ismerhettem meg Cuscóban és Limában. Gyanítom, hogy a magyar diaszpóra jelentős részben még felfedezésre vár, hiszen nagy országról beszélünk, amelynek sok településén élhetnek még olyan emberek, akik származásuk vagy Magyarországi tanulmányaik alapján magyar kötődésűek. Ebben a felfedező, magyar-kutató munkában a Perui Magyar Kör nincs egyedül, hiszen immár a KCSP támogatásában is részesül, illetve számíthat a diplomáciai testület figyelmére és támogatására.
