Du Graty faluban énektanulásra kétfajta érdeklődő van: a Liliom tánccsoport fiataljai, akik szeretnék megtanulni a szövegét a sok szép népdalnak, amire táncolnak, és az öregek, akik valaha még a szüleikkel együtt nótáztak. Sajnos, amióta a szülők már nincsenek velük, már ez a második generáció sem énekel. Helyenként elfelejtették a szöveget, vagy a dallamot, vagy mindkettőt… de bármelyiket szívesen idézik fel!
Mi egy éneklős család vagyunk, és itt Argentínában is sokat éneklünk. Du Graty faluban például azt kérték, hogy ne nyelvórákat tartsak, hanem helyette éneket tanítsak. Énektanulásra kétfajta érdeklődő van: a Liliom tánccsoport fiataljai, akik szeretnék megtanulni a szövegét a sok szép népdalnak, amire táncolnak, és az öregek, akik valaha még a szüleikkel együtt nótáztak. Sajnos, amióta a szülők már nincsenek velük, már ez a második generáció sem énekel. Helyenként elfelejtették a szöveget, vagy a dallamot, vagy mindkettőt… de bármelyiket szívesen idézik fel!
A chacói idősek magyar énekkincse két nagyobb csoportból áll, egyrészt lakodalmas nóták, mint például az Az a szép, vagy a Lakodalom van a mi utcánkban, és az első világháborús katonanóták (Oroszország felé nem tudjuk mi az utat). A legtöbb éneket az idősek is csak a mi segítségünkkel tudják felidézni, a fiatalok pedig még segítséggel sem.
A legismertebb ének a Rámás csizmát visel a babám kezdetű magyar nóta, „ráncos csizma” szövegváltozattal. Nem csoda: ez volt az 1920-as évek egyik nagy nótasikere, azaz épp akkor volt népszerű, amikor a chacói magyarok felmenői elhagyták az óhazát. A helybéli idősek a Ráncos csizma… szövegét is, dallamát is tudni szokták, sőt, régi fényképek tanúsítják, hogy a faj-napi* ünnepi felvonulásokra minden lánynak varrtak szép piros ráncos csizmát.
2025 október 12-én egy felemelő alkalomra került sor: nótaestet tartottunk Du Graty faluban! Ekkorra már mindenkit megismertem a vidéken, aki még beszél magyarul, és mindenkivel énekelgettem is. Az alkalomra végül négy idős (80 év feletti) magyar leszármazott gyűlt össze a Du Graty Magyar Házban, és vagy két tucat fiatal, akik kíváncsiak voltak arra, hogy milyen is magyarul énekelni. Néhány ének szövegét Whatsapp-csoportokban osztottuk meg a fiatalokkal, hogy ők is velünk tudjanak énekelni. A “nótaestről” itt található egy felvétel, de a helyi Tv is sugárzott egy kis összeállítást; a magyar ének a spanyol riport után hallható.
*Faj napja, día de la raza: Október 12-e, Amerika felfedezésének emléknapja. A faj napja a közelmúltig minden latin-amerikai országban hivatalos ünnep volt, hasonló értelmezéssel: ezen a napon érkezett az amerikai kontinensre a fehér faj, amely benépesítette Amerikát. Elképzelhető, hogy mennyire tetszett ez az őshonos népeknek! Argentínában az ünnepet 2010-ben átnevezték, Día del Respeto a la Diversidad Cultural, azaz a kulturális sokszínűség tiszteletének napja. Szép megnevezés, de gyakorlatban ugyanaz a rasszista katyvasz maradt, ami volt: az ünnepség alkalmából a belvárosokban a bevándorlók leszármazottai ünneplik a saját kulturális sokszínűségüket, Chacóban például olasz, magyar, spanyol, lengyel, ukrán stb. felvonuló csoportok. Az őshonosok, azaz indiánok pedig legfeljebb mutatóba küldenek egy delegációt a vidéki vagy városszéli szegregátumaikból.
