Áder János november 13-án érkezett Wellingtonba, majd 14-én továbbindult Aucklandbe. Látogatása során találkozott az új-zélandi kormány és parlament prominenseivel, valamint új-zélandi magyar diplomatákkal, konzulokkal, tiszteletbeli konzulokkal, és a helyi magyar szervezetek tagjaival. A christchurchi magyarokat a wellingtoni eseményre hívták meg, így erről az eseményről tudok bővebben beszámolni.
November 13-án, késő délután a Wellingtoni Magyar Emlékparkban, a Milleniumi emlékműnél kezdődött az ünnepség, amire 100 magyar résztvevő jelenlétében került sor. Többek között beszédet mondott a tiszteletbeli konzul, Fejős István, a Millenium Park Tröszt elnökasszonya, Szentirmay Klára, valamint Tóth István, a Christchurchi Magyar Klub alelnöke, aki megemlékezett a 60 éve érkezőkről és megköszönte az új-zélandiak befogadásukhoz, beilleszkedésükhöz nyújtott támogatását. A kopjafánál koszorút helyezett el a magyar államfő és az új-zélandi legfőbb ügyész is. A rendezvényt a szép időben a magyar himnusz közös eléneklése és az államfői emléktégla elhelyezése zárta.
Miután helyi fiatalság az idelátogató Körösi Csoma ösztöndíjasokkal már szombat este összeismerkedett, vasárnap nemcsak az idősebb generáció képviseltette magát, hanem példásan nagy számban jelen voltak a wellingtoni magyar ifjak is a jeles eseményen, nem is beszélve a néptáncos ruhában virító, tüneményes gyerekekről.
A történet java még csak most következett: az ünneplő tömeg átvonult a Méhkaptárba, tehát az új-zélandi parlamentben folytatódott az ünnepi műsor. Bródy-Papp Éva elszavalta az új-zélandi magyar balladát, Gyöngyös Imre versét, Margaret Ogilvie egy Bartók-válogatást zongorázott, Szabó László Zsolt nagykövet úr magyar útleveleket adott át ’56-os bevándorlóknak, wellingtoni magyar gyerekek népviseletben táncoltak, Váry-Dollinger Edit egy népdalcsokrot énekelt el, valamint beszédet mondott Szentirmay Klára, Áder János és Csik Tibor is. Áder János tréfásan megállapította egy gyors szavazás után, hogy a magyarok többségbe kerültek az új-zélandi parlamentben már pár órával földet érése után, szóval jók az előjelek.
Csik Tibor pedig azt emelte ki ünnepi beszédében, hogy Christchurch magyar közössége hálás a magyar kormány törődéséért, azért, hogy a Körösi Csoma Programon keresztül támogatja a diaszpórában élő magyarokat, és így erősíti a magyar közösséget. Csik Tibor mondanivalójával harmóniában Kemény Zalán ösztöndíjas és Szabó László Zsolt nagykövet is azt az üzenetet adta át az erre fogékony köztársasági elnök úrnak, hogy mindhárom nagyváros magyarsága profitálna egy ösztöndíjas jelenlétéből, ráadásul – az északi féltekéhez hasonlóan – a déli félteke magyarsága is igényli, hogy 9 hónapig segítse a közösségépítést az ösztöndíjas. Az ünnepséget kötetlen beszélgetés, fotózkodás és állófogadás zárta.
Külön öröm az ünneplésben, hogy minden korosztályt lefedő, nagyszámú helyi magyarság vett részt, és emellett a Sydneyből érkező KCSP ösztöndíjasok is ekkora időzítették látogatásukat.
Az ünnepségek sorát hétfő reggel a kikötőben egy emléktábla-avatás zárta volna, de a számításokat keresztülhúzta az éjfélkor bekövetkezett földrengés. Az emléktábla az Új-Zélandra hajóval érkező magyaroknak és segítőiknek állít majd emléket.
A fotókért köszönet Kaprinay Évának, a Wellingtoni Fészek Klub vezetőjének.
