Mi magyarul úgy mondanánk, honvágyam van, de Kányádi Sándor úgy mondta:
Néztem őket,
s kicsit újra otthon voltam
a falumban, honnan egyszer
egy ilyen szép hajnaltájon
csöndesen kivándoroltam.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a tavalyi ösztöndíjas, Duba Réka, valamint a São Pauló-i Egyetem magyar nyelvi lektora, Demkó Anita által megalapított Irodalmi Szalon hagyományát én is segíthettem folytatni. Anitával nagy örömmel kezdtük meg az idei év első összejövetelének szervezését. Az eseménynek a Magyar Ház nappalija adott otthont, ahol igazán kellemes környezetben tölthettük el ezt az estét, versekben elmerülve.
Az alkalmat József Attila születésének évfordulójára, azaz a magyar költészet napjára terveztük. Az általunk választott időpont különlegesnek bizonyult: dr. Pelcz Katalin, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, a MagyarOK tankönyvcsalád társszerzője éppen ebben az időszakban látogatott el hozzánk São Paulóba egy hétvégi tanári továbbképzés alkalmából. Jelenlétével emelte az est színvonalát, és egy igazán érdekes előadást is tartott. Előadásában a mai magyar nyelvhasználatot állította párhuzamba híres magyar versekből ismert kifejezésekkel, hasonlóan ahhoz, ahogyan a cikk bevezetőjében is utaltam rá.
A rövid nyitóbeszéd és Katalin gondolatai után zenésztársammal, a São Pauló-i magyar kórus egyik vezetőjével adtunk elő megzenésített verseket.
Felhangzott József Attila Tiszta szívvel című verse citerakísérettel, Radnóti Miklós Bájoló című műve és Pósa Lajos Magyar vagyok című verse gitárkísérettel, valamint Pilinszky János Ne félj című költeménye is. Közösen énekeltük el a Nemzeti dalt is, amelynek szövegét magyarul és portugálul is megosztottuk a jelenlévőkkel, hogy együtt követhessék az előadást.
Az est ezt követően egy igazán különleges résszel folytatódott – aki jelen lehetett, valódi kincsként vihette magával ezt az élményt.
Mindenki elhozta a kedvenc versét, amelyeket felolvastunk és közösen át is beszéltünk. Két résztvevő családtagjai saját, eredeti verseit hozta el gyönyörű, kötött kötetek formájában. Az egyik verseskötet nemcsak magyarul, hanem angolul és portugálul is tartalmazta a műveket. Igazán különleges élmény volt kézbe venni és lapozgatni ezeket az alkotásokat. Megható pillanatok voltak ezek, és kétségtelenül az este fénypontjai közé tartoztak.
Az irodalom csodálatos eszköz arra, hogy elmélyedjünk közös kultúránkban. A gondosan megválogatott szavakkal és jelképekkel elmesélt történetek közös emlékké válnak, és erősítik az összetartozás érzését.
Habár sok honfitársunk már Brazíliában született, mégis mindannyian ugyanarra gondolunk, amikor Radnóti sorait olvassuk:
„Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága”
