Életemet kezdettől fogva átszövi a népzene és a népi kultúra. Már egészen kisgyermekként is örömmel énekeltem, és gondolkodás nélkül mondtam igent, amikor szüleim hétéves koromban megkérdezték, szeretnék-e citerázni. Ez a döntés nemcsak egy hangszer elsajátítását jelentette, hanem egy olyan útra vezetett, amely máig meghatározza azt, hogy ki vagyok.

Gyermekkorom meghatározó élményei közé tartoztak a Vésztői Nemzetközi Népművészeti Táborok. A Kárpát-medence különböző régióiból érkező diákcsoportok és családok találkoztak itt, hogy közösen mélyítsék el tudásukat a népi kézművesség, a zene és a tánc területén. Itt tanultam meg azt, hogy a hagyomány ápolásával nemcsak az őseink előtt tisztelgünk, hanem új, közös értéket is teremtünk, amelyet nekünk kell óvnunk és vinnünk tovább.

Felnőttként több népdalkör aktív tagjaként lehetőségem nyílt hazai minősítőkön részt venni, valamint külföldi fellépéseken is bemutatni a magyar népzenét. Ezek az alkalmak felejthetetlen élményt jelentettek számomra. A zenélésben nekem mindig is a közösségi élmény és a népdalok gazdag jelképrendszere adta a legtöbbet. A magyar kultúra szeretete rengeteg értékes embert kapcsol össze, és megtartó közösségi élményt ad, amelyre úgy hiszem, mindannyiunknak szüksége van.

Személyiségem egyik alappillére a nyitottság, és különösen fontos számomra új emberek, illetve új helyek megismerése. Ez hatalmas motiváló erővel bír számomra, ezért az utazás és más kultúrák megismerése mindig is kiemelt szerepet játszottak az életemben. Útjaimat mindig a lehető legautentikusabb módon próbáltam szervezni: amikor tehettem, önkéntes munkát vállaltam, és helyi családoknál szálltam meg. 

Dolgoztam többek között Bolíviában lovasterápiás programban, Angliában fogyatékossággal élő emberek gondozásában vettem részt, valamint angolt tanítottam Rio de Janeiróban. Meggyőződésem, hogy más kultúrák megismerése tágítják látókörünket, új értékeket adnak, és egyben segítenek abban is, hogy még tudatosabban és mélyebben értékeljük magyar gyökereinket. Mindig büszkeség és határtalan öröm számomra megosztani a magyar hagyományokat más kultúrák képviselőivel. A citerám több nemzetközi utamon is elkísért, és magyar népdal csendült fel Plymouth és Cochabamba utcáin is.

A Kőrösi Csoma Sándor Program számomra azért különösen fontos, mert tökéletesen ötvözi mindazt, ami meghatározó az életemben: a hagyományőrzést, a közösségépítést és az új kultúrákkal való kapcsolódást. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a program keretében visszatérhetek ebbe a csodás országba, és támogathatom a São Pauló-i magyar közösséget. Munkám során nyitottsággal, alázattal és aktív jelenléttel szeretnék bekapcsolódni a helyi közösség életébe, őket a legjobb tudásommal segíteni, és közösen fejlődni.