Július első három hetében az a szerencse ért, hogy az aucklandi magyar klub meghívott Új-Zélandra néptánc foglalkozásokat tartani. A klub elnöke, Lipóth Petra azonban fontosnak tartotta, hogy ha már ilyen messzire elutazom, ne csak az aucklandi magyarok, hanem más új-zélandi városokban élő magyarok is találkozhassanak újra a néptáncainkkal.
A megérkezésemet követően rögtön két, Aucklandben rendezett, magyarok által szervezett közösségi napon is részt vettem. Az egyik a helyi magyar iskolában tartott néptáncfoglalkozás volt, ahol közel 30 helyi magyar gyerekkel táncoltunk együtt. A második alkalom pedig egy, szintén a helyi magyar közösség által szervezett börze volt, amelynek egyik programja a táncház volt, ahol szintén szép számmal képviseltette magát az aucklandi magyarság.
Ezt követően hétfőn és szerdán tartottunk táncpróbákat, amelyeken közel húszan vettek részt, mondhatni rendszeresen, ugyanis öt alkalommal táncoltunk együtt.
Az új-zélandi tartózkodásom második hétvégéjén aztán az ország második legnagyobb városába, Christchurchbe látogattunk, ahol egy táncház keretében gyűlt össze a helyi magyarság számos tagja a helyi magyar klubban. A következő hétvégén pedig Wellingtonba utaztunk, ahol a táncház mellett egy néptáncworkshopot is tartottam az ott élő, főleg magyarokból álló megjelenteknek. Mindkét városban szívesen fogadtak, innen is szeretném még egyszer megköszönni nekik a kedvességet, illetve azt, hogy megtiszteltek jelenlétükkel.
Külön öröm számomra, hogy mindhárom városban elhangzott a résztvevők részéről, hogy milyen jó volt együtt táncolni, és milyen jó lenne, ha rendszeresen lennének hasonló alkalmak, amelyek nemcsak a táncról, hanem a közösségről is szólnak. Örülök, ha az Új-Zélandra látogatásommal hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy a helyi magyar közösség újra megpezsdüljön a népzene és a néptánc által.
