Nagy izgalommal és lelkesedéssel készült a tánccsoport az eseményre. Az uruguayi Mákvirág tánccsoporttal közösen léptünk fel az első bemutatkozáson, melyre már az előző hónapokban készültünk. Májusban a tánccsoport vezetőivel elutaztunk Montevideoba egy hétvégére megtanulni a táncot és egyeztetni a ruhatárat, mivel nagyrészt tőlük kaptuk kölcsön a népviseletet a fellépéshez. 2024. júniusában a Mákvirág két tánctanára jött el hozzánk egy hétre betanítani a közös zárótáncot, amelyet az összes dél-amerikai táncegyüttes közösen táncolt.
Az utazást megelőző hónapokban az utazás költségeinek előteremtéséhez több alkalommal is részt vettünk vásárokban, ahol lángost sütöttünk, melynek révén nem csak egy kis anyagi forrást gyűjtöttünk, hanem a magyar kultúrát is népszerűsítettük, és olyan magyar származásúak is megtaláltak bennünket, akik eddig nem ismerték a Misionesi Magyar Közösséget.
A ruhatárunk kiegészítéséhez keszkenőt hímeztünk és nyakláncot fűztünk, így a tábort megelőző időszakban szinte minden szabad percünk a felkészüléssel telt.
Busszal tettük meg a hatalmas távolságot, több mint 1200 km és 24 óra utazást követően érkeztünk São Paulóba. A brazíliai magyar szervezők nagy szeretettel fogadtak bennünket, rögtön barátok között érezhettük magunkat. A São Paulói Magyar Házban gyülekeztünk és vártuk be a Dél-Amerika különböző pontjairól érkező táncosokat, onnan a finom ebédet követően, délután együtt utaztunk busszal a mintegy 100 km távolságra lévő festői szépségű táborhelyünkre. A hétvége a felkészülés jegyében telt, a vasárnapi színházi előadásra próbáltunk, az egyes csoportok külön, majd együtt mindannyian a nagy fináléra.
Fellépés a Teatro J. Safra-ban
Az előadás rendkívül felemelő érzés volt mindannyiunk számára. A zárótánc után, melyben az összes táncegyüttes részt vett, a legördült függöny mögött mindenkit eufórikus hála és öröm töltött el és egy nagy ölelésben forrt össze az egész táncos közösség.
Másnap elkezdődött a néptánc tanulás Magyarországról érkezett tánctanárok vezetésével. A misionesi csapattal galgamenti és mezőségi táncokat és énekeket tanultunk, melyet esténként a táncházban a Dűvő zenekar kíséretével gyakorolhattunk is. Csütörtök este egy nagy tábortűz mellett énekeltünk, táncoltunk mindannyian.
A néptánc tanulás mellett nagyon sokat jelentettek a hajnalig tartó beszélgetések, ismerkedés, tapasztalatcsere. Életre szóló barátságok kötődtek, melyek tovább erősítik a dél-amerikai magyarság összetartozását.
A Körösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai közül öten vettünk részt a táncháztalálkozón, melyen fő feladatunk a gyermekprogram szervezés, büfészolgálat és tolmácsolás volt.
A Magyar Csillag számára hatalmas élmény volt a dél-amerikai magyar néptáncos közösség részesévé válni. A fesztivál óriási lendületet adott a táncosoknak, hazatérve a megszerzett tudást a Misionesi Magyar Közösség számára fogják tudni közvetíteni, továbbadni.
2026-ban irány Chile! Már most elkezdünk készülni, gyűjtögetni a következő táncháztalálkozóra.
