"Farsang van most, nagy farsang a Duna-tájon."
Ez az időszak a régebbi falusi közösségek számára nagyon különleges időszaknak számított, ugyanis ilyenkor tartották a legnagyobb bálokat, lakodalmakat és akár maszkabálokat is. A lyoni Magyar Ház minden évben megrendezi a farsangi gyermek maszkabált, idén is február 9-én tánccal, muzsikával és sok játékkal ünnepelték a tél elűzését a gyermekek és szüleik.
A népszerű tavaszváró ünnep a lyoni magyar közösség számára is nagy esemény, a gyermekek már októberben kérdezősködtek, hogy mikor ölthetnek már magukra királylány, béka, herceg, vagy akár szuperhős jelmezt. A februári gyermek maszkabált, mint a többi gyermekfoglalkozást Lyonban a nagyobbakkal kezdtük, akikkel magyar tájakról, februári történelmi magyar eseményekről beszéltünk, majd olvastunk. Térképeken néztük meg és jelöltük be Magyarország és Erdély legismertebb tájait, majd utána mindenki mesélt a jelmezéről. Ezután rendszerint megérkeztek a kisebbek, akik alig várták, hogy levehessék kabátjukat sapkájukat, sálukat és büszkén mutogathassák egymásnak, minek is öltöztek. Természetesen a szülők sem maradtak ki a maszkabálból, a legtöbben szintén jelmezt vettek fel és nagy örömmel csatlakoztak a játékokhoz. A kisebbekkel kiegészülve magyar népmesét néztünk, majd a tanulság megbeszélése és az ismeretlen szavak, kifejezések tisztázása után kezdetét vette a várva-várt játék. A körjátékok és izgalmas párválasztós és táncjátékok után mágikus erővel bíró ünnepi fánkok és otthonról előkeresett finom lekvárok, süteményekből és mindenfajta kedves édességekből lehetett falatozni.
A pillanatok alatt elröppent három óra után a gyermekek lelkesedése nem lankadt és a kései uzsonna után követelték a játékok folyatását. A királylányok, királyfik és római centuriók olyan önfeledt örömmel játszottak, hogy a mindig utolsó utáni játék után is kértek egy utolsót, s a zárás közeledtével a szülők alig tudták rávenni őket, hogy bújjanak vissza kabátjukba, ugyanis eljött az idő, hogy távozzanak.
A Maszkabál hatalmas sikert aratott a gyermekek és szülők körében. A kicsi bálunk tanulsága a következő: a szeretetteljes és odaadó egység az egyetlen, ami tartalmasan tud megmaradni. Hatalmas köszönet a szülőknek, hogy a nehéz hétköznapjaik közben is szervezkednek és önzetlenül tesznek egymásért, ugyanis ezek azok a tettek és emlékek, amelyekre utánuk gyermekeik is emlékezni fognak, s szülőként majd ugyanilyen örömet szereznek majd saját gyermekeiknek.
