A kutatómunkám célja a Torontói Magyar Ház / Kanadai Magyar Kultúrközpont több mint nyolc évtizedes történetének feltárása és rendszerezése volt a mentoraim kérésére, részben a mentoraim által már előkészített anyag kiegészítéséhez.
A kutatás során törekedtem a forráskritikai sokszínűségre, így az írott sajtótermékek mellett archív videófelvételekre és átfogó közösségi tanulmányokra támaszkodtam. Elsődleges forrásként a Krónika folyóirat lapszámait használtam fel a ház könyvtárából, amelyek hiteles lenyomatai a diaszpóra mindennapjainak, kiegészítve Dancs Rózsa: A torontói magyar közösség emlékkönyve című alapművével, amely strukturális keretet adott a vizsgálódáshoz.
A kutatás legfontosabb eredményei
A vizsgálat során sikerült pontosan behatárolni az intézmény fejlődésének kulcsfontosságú korszakait és a közösség térbeli mozgását Torontón belül. A kutatás az alábbi konkrét eredményeket hozta felszínre:
- Alapítási és intézményi gyökerek: A kutatás rávilágított, hogy a szervezet eredete 1938 januárjáig, a Torontói Független Egyesült Magyar Társaság megalakulásáig nyúlik vissza.
- A St. Clair West 840. alatti korszak jelentősége: A ház történetének leghosszabb és egyik legaktívabb szakasza, ahol olyan meghatározó szervezetek szökkentek szárba, mint a Kodály Együttes vagy az Arany János Magyar Iskola.
- A Dr. Halász János Könyvtár jelentősége: Az 1976-ban alapított, 24 000 kötetes gyűjtemény nem csupán méretében, hanem tartalmában is egyedülálló.
- Adaptáció és modernizáció: Az archív felvételek és a közelmúlt adatainak összevetése során kirajzolódott a közösség demográfiai eltolódása a külvárosok irányába. Ez magyarázza a 2014-es ingatlanvásárlást a Sunrise Avenue-n, amely a fenntarthatóságot és a közösség igényeit szem előtt tartva biztosítja az intézmény jövőjét.
Összegzés
Dancs Rózsa emlékkönyve részletesen elemzi, miként vált az intézmény a különböző emigrációs hullámok – a gazdasági kivándorlók, a II. világháború utáni menekültek és az 1956-os szabadságharcosok – közös otthonává.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a Magyar Ház funkciója az évtizedek alatt változott: míg kezdetben a túlélést és a segélyezést szolgálta, később a magyar nyelv és kultúra megőrzésének bástyájává vált.
A kutatás bizonyítja, hogy a Torontói Magyar Ház nem csupán egy épület, hanem egy dinamikusan változó, generációkon átívelő identitásmegőrző bázis. A Krónika folyóiratból nyert adatok és a videós emlékezet együttesen rávilágítanak arra, hogy a ház sikeresen hidalta át a II. világháború és 1956 után érkezett hullámok közötti különbségeket, mára pedig világszinten is az egyik legnagyobb magyar diaszpóra-központtá vált.
