Hihetetlen, milyen gyorsan változik a természet Finnországban. Egyetlen hét leforgása alatt a zöld fák lombjai színes levelekké alakultak, és az eddigi legszebb őszt élhettem meg, amit valaha láttam. Ugyanilyen gyorsan találtak meg az új lehetőségek és programok is - úgy érzem, most indult be igazán az élet.
Október elején különleges élményben volt részem: meglátogathattam egy finnországi iskolát. Egy magyar lány vezetett körbe, és őszintén szólva elállt a szavam. Minden, amit láttam, számomra hihetetlen volt, miközben számukra teljesen természetesnek tűnt. A bejáraton belépve például le kellett venni a cipőt, így az egész iskolát zokniban jártuk be. Egy hatalmas ebédlő tárult elém, ahol mindenki saját ízlése szerint választhatott az ételek közül. Szinte úgy éreztem magam, mintha egy IKEA éttermében lennék.
Megnézhettem az osztálytermeket is, sőt egy órára is beülhettem. A termek tágasak, világosak, tele hasznos eszközökkel és hatalmas ablakokkal. Különösen lenyűgözött, hogy itt a tanulók nemcsak lexikális tudást szereznek, hanem gyakorlati ismereteket is: megtanulhatnak mosni, főzni, teregetni, hegeszteni vagy épp faipari gépeket használni. Emellett számos lehetőségük van arra, hogy felfedezzék, miben tehetségesek, és merre szeretnének továbbhaladni. Külön pályaorientációs szakemberek, pszichológusok és terapeuták segítik őket ebben.
A hónap hátralévő részében aktívan részt vettem a táncházakban, a Liszt Intézet programjaiban, a magyar órákon, és igyekeztem mindenben segíteni a Finnországi Magyarok Egyesületének (FME) munkáját. Mentorom segítségével sikerült elindítanunk egy új magyar csoportot Vantaában is, aminek különösen örülök, hiszen ez áll igazán közel hozzám: a tanítás. A gyerekek kedvesek, lelkesek, és öröm velük dolgozni.
Ezen kívül az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a Finn – Magyar Társaság 75. évfordulójának ünnepségén, ahol bemutatkozhattam Breuer Klára nagykövet asszonynak is. A rendezvény kellemes hangulatban telt, valódi közösségi élményt nyújtva.
Ahogy az ősz eleje színekben és fényben pompázott, úgy a hónap vége egyre sötétebbé, esősebbé, borongósabbá vált. Ennek ellenére a Liszt Intézet igyekszik minél több közösséget építő programot szervezni, hogy a hosszú finn esték is tartalmasan teljenek. Így jutottam el például a Forgatós Táncegyüttes néptáncbemutatójára, ahol magam is kipróbálhattam néhány tánclépést. Bár a néptánc messze áll tőlem, mindig örömmel tanulok valami újat.
Összességében egy élményekkel és fejlődéssel teli hónapot zártam. Hálás vagyok minden új tapasztalatért, és kíváncsian várom, mit tartogat számomra a következő időszak.
