Az első alkalommal az ismerkedés és beszélgetés mellett egy-egy, már régebbről ismert zeneművet is eljátszottunk. Ezalatt az idő alatt megtudhattam azt is, hogy milyen szép múltra tekint vissza a szakkör.
A foglalkozás története ott kezdődött, hogy 2015-ben Hargitai-Halászi Lehel – volt KCSP ösztöndíjas – megérkezett Magyarországról, a Sydney-i magyar táncosok segítségére. Az egyre gyakrabban táncházba járó szülők és gyermekeik felfigyeltek arra, hogy Lehel minden alkalommal magánál tartotta hangszerét, a furulyát, s lelkesen játszott rajta, ha kérték. Egy beszélgetés során kiderült az is, hogy a zenekedvelő ösztöndíjas különböző népi furulyákat is hozott ki magával Ausztráliába. Mivel a hangszerek és a helyszín is – minden héten volt hely a Sydney-i Cserkészotthonban a kinti magyarság számára – biztosítva volt, így nem kellett sok idő ahhoz, hogy a Sydney-i magyar közösség megkérje Lehelt, hogy hozzon létre egy népi furulya szakkört, melyre gyermekek és felnőttek egyaránt járhatnak. Így is lett.
Miután Lehel visszament Magyarországra, egy ideig nem volt foglalkozás, majd jött egy remek ötlet: legyen Mikes Márta a szakkör vezetője. Márta néni minden addigi foglalkozáson részt vett, – a hangszer szeretete miatt – ezért a közösség és a gyerekek őt kérték meg, hogy folytassa Hargitai-Halászi Lehel munkáját. Bár Mikes Márta néni még soha nem tanított azelőtt furulyát, de szerette a zenét, zongorázott és énekelt is, így örömmel fogadta el a felkérést. Megkezdődött a klasszikus furulya oktatása, bár immár egy másik helyszínen, a Délvidéki Magyar Szövetség termeiben.
A szakkörön Márta néni az egyszerű énekeket, dallamokat és népdalokat furulyán és énekelve is tanította. Játékos tanításával, s a gyerekekkel való közös munkájával eljutottak a kezdetleges kottaolvasáshoz. A magyar közösség nagy örömére az ünnepségeken kisebb darabokkal is fel tudtak lépni.
Sajnálatos módon szeretett Mikes Márta nénit 2018 nyarán elvesztette a Sydney-i magyar közösség, s így a foglalkozás is abbamaradt. Megtiszteltetés számomra az, hogy ezek után jómagam vehettem át és indíthattam újra a szakkört.
A most megújuló program keretén belül a kezdő, közép és haladó szint egyaránt megtalálható, a gyorsabb és alaposabb tanulás céljából. A jövőben azt is szeretném, ha a szakkörön résztvevők a furulyán kívül megismerkednének a nehezebb ritmusokkal, kottaolvasással, népdalokkal, műdalokkal, a kamaramuzsikálással és természetesen a zene alapvető értékeivel is.
„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” (Kodály Zoltán)
