A Szent Erzsébet Otthon hónapok óta megfeszített munkát végez azért, hogy az intézményen kívül tartsa ezt a sok szempontból még mindig ismeretlen vírust. Sajnos azonban ez a védelem áldozatokkal és lemondással jár. Megváltoztak az alapvető hétköznapi rutinok, szabályok sokaságát kell betartani a dolgozónak és lakónak egyaránt. Az elengedhetetlen szájmaszk és kézfertőtlenítés, a távolságtartás lengi körül mindennapjainkat. Ezeken a külső körülményeken kívül talán a legnehezebb, hogy az idős lakók nem, vagy csak ritkán, speciális körülmények között találkozhatnak szeretteikkel, ami számukra szinte az életben maradást jelenti.
Itt kerülnek előtérbe a dolgozók, segítők, önkéntesek. Az ő feladatuk, hogy falakon belül biztosítsák a fizikai, érzelmi biztonságot a külvilágtól szinte teljesen elzárt lakók számára. Ehhez, mint ösztöndíjas különböző kulturális, művelődéstörténeti előadások megtartásával, imaórákkal és élettörténeteik meghallgatásával, személyes odafigyeléssel tudok hozzájárulni. Számomra a legtöbbet a bizalmuk jelenti, ahogyan életük emlékeit megosztják velem. A nem ritkán filmbeillő történetek személyesen is megérintenek, sokat tanulhatok belőlük. Remélem, hogy ebben a különös, megpróbáltatásokkal teli időszakban viszonzásképpen adhatok számukra egy kis felüdülést.
