2026. március 24-én vidám hangulat és az ünnepi készülődés izgalma hatotta át az AMAPED (Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesülete) termeit, ahol megrendezésre került az idei év első, húsvéti tematikájú Bütyköldéje.
A Bütyköldék olyan kreatív, élményszerű foglalkozások, melyek alkotáson keresztül segítenek közelebb hozni a magyar közösség tagjait az ünnepek hangulatához, jeles napok hagyományaihoz, népszokások világához. A programra nagy számban érkeztek bécsi magyar családok: anyukák, apukák és lelkes gyermekek gyűltek össze, hogy közösen töltsék a délutánt. Öröm volt, hogy az eseményen fotósként lehetőségem nyílt megörökíteni a meghitt és kedves pillanatokat.
A foglalkozás kezdetére a terem teljesen megtelt. A legkisebbektől az iskolás korú gyermekekig több korosztály képviseltette magát, és hamar kialakult a felszabadult légkör, amely az ilyen rendezvényeket különlegessé teszi. Az asztalok körül élénk beszélgetések zajlottak, a gyerekek izgatottan választották ki az alapanyagokat, miközben a szülők segítettek az előkészületekben. A délután során magyar szó töltötte meg a teret, ami különösen fontos élményt jelent a diaszpórában élő családok számára.
A húsvéti Bütykölde célja ezúttal is az volt, hogy a résztvevők kreatív módon kapcsolódjanak az ünnepi hagyományokhoz. A program során Piszker Ágnes segítségével több kézműves technikát is kipróbálhattak az érdeklődők: nagy népszerűségnek örvendett a tojásfestés, az írókázás (viaszos minták festésére alkalmas eszköz) és a berzselés (levélrátétes díszítés), amelyek sok gyermek számára új élményt jelentettek. Emellett húsvéti ajtódíszek is készültek, melyekből minden család egy-egy személyes, egyedi alkotást vihetett haza.
Különösen jó volt látni, hogy a foglalkozás valódi közös élménnyé vált: nemcsak a gyermekek alkottak, hanem a szülők is aktívan bekapcsolódtak a munkába. Gyakran a család minden tagja az asztal fölé hajolt, közösen döntve a színekről, mintákról és díszítési megoldásokról. A kreatív folyamat közben spontán beszélgetések alakultak ki, új ismeretségek születtek, és a visszatérő résztvevők örömmel üdvözölték egymást.
Külön élményt jelentett számomra a kamera lencséjén keresztül megfigyelni azokat az apró pillanatokat, amelyek talán észrevétlenek maradnának: a festékes kezű gyerekek büszke mosolyát, az első sikeres minták feletti örömöt, vagy azt a figyelmet és türelmet, amellyel az édesanyák segítették a kicsiket. Ezek a pillanatok jól mutatták, hogy az ilyen alkalmak túlmutatnak egy egyszerű kézműves foglalkozáson — valódi közösségi találkozásokká válnak és a kulturális értékek továbbadásán túl biztonságos, támogató közeget teremtenek a családok számára, ahol a magyar nyelv és identitás természetes módon lehet jelen a mindennapokban. A délután végére a résztvevők nem csupán saját készítésű húsvéti díszekkel, hanem közös élményekkel is gazdagodva térhettek haza.
