Hogyan lett a székely szalmakalapból - argentin cserkészkalap?

Értékek utazása Buenos Aires és Felsősófalva között

Lomnitzy Zoltán argentin cserkészvezető és Benedek Zsuzsi, AMISZ elnök kezdeményezésére kedves barátunktól, a felsősófalvi Domos Attilától közel kétszáz székely szalmakalap érkezett Argentínába. A kalapokat ajándékba kapták az argentin cserkészek, és 2025-ben a székely kalap vált az argentin cserkészet egyik jelképévé.

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.

Benedek Zsuzsi meglátta a szalmakalapjainkat. Meglátta és megszerette, ezért viccesen felvetette Lomnitzy Mátyásnak, hogy ilyeneket kellene importálni Argentínába. Benedek Zsuzsi az AMISZ (Argentinai Magyar Intézmények Szövetsége) elnöke, igazi közösségi vezető, Benedek Elek unokája, aki a magyar nyelv oktatására tette fel az életét. Lomnitzy Mátyás pedig az argentínai magyar cserkészet karizmatikus vezetője. Ha ők valamit a fejükbe vesznek, akkor annak ritkán lehet akadálya. Ha mégis van akadálya, az általában anyagi jellegű: nincs rá pénz.

A kalapok darabját 7 Euróért adja kedves barátunk, Domos Attila, a felsősófalvi kalapos. Némi számolgatás után kiderült, hogy a szalmakap olcsóbbra jön ki, mint egy nyomtatott póló. Még aznap éjszaka megszületett a döntés: 2025-ben a córdobai diaszpóratábor résztvevői székely kalapot kapjanak!

 

A székely szalmakalap valóban gyönyörű darab, és szép hagyomány. Kőrispatakon, Jobbágytelkén vagy épp Felsősófalván a kalaposok egy egész gazdasági vertikumot tartanak életben. A kalap elkészítéséhez sok ember együttműködése kell. Először is kellenek olyan aratók, akik kézzel, kaszával aratják a búzát, hogy a szalmája ép maradjon. A szalmát azután jobbára nyugdíjas asszonyok fonják hosszú szalagokká. A szalagokat veszi meg a kalapos, aki kézimunkával, kalapvarró gépen varrja meg. Aki kíváncsi rá, milyen boszorkányosan gyorsan dolgozik a kalapos, ezen a kisfilmen megnézheti:

Gulyás Gyula új kalapja.

Készítette Domos Attila, Felsősófalva 501-es ház. (Mármint a kalapot készítette, nem a filmet).

A többi már könnyen ment: Domos Attila a kétszáz kalapot kivitette Budapestre, Lomnitzy Mátyás pedig elhozta Buenos Airesbe. A diaszpóratábor minden résztvevője kapott szalmakalapot, gyerekek, oktatók, konyhások egyaránt. A szalmakalapok mellett nagy sikere volt a forgács-kalapoknak is, ami egy székely innováció. A vadászakalap abból a hosszú fa-forgácsból készül, amely a gerendáról esik le, amikor a cirkulán, azaz körfűrészen vágják. Pluszban én is vettem egy tucat kalapot, és azokat is kihozta Mátyás. Ezeket Chacoban a Liliom tánccsoportnak és a Czetz János cserkészet-előkészítő csapat tagjainak adtam ajándékba.

Mivel a Diaszpóra tábor legtöbb szervezője cserkész volt, a résztvevők abban a hitben mentek el, hogy ez a magyar cserkészkalap. Nos, nem rossz ötlet, meg kellene fontolni! Ha már argentin cserkészkalap lett a székely szalmakalapból, akár világszerte is lehetne a kalap magyar cserkészet egyik jelképe!