Az első rendezvény az anyák napja volt, amit a Sydney-i Magyar Református Egyház, a Magyar Iskola Sydney, a Sydney-i Magyar Cserkészcsapatok és a Délvidéki Magyar Szövetség közös szervezésében tartottak meg. A református családi napként is elnevezett programon közös hálaadással, egy kedves kis anyák napi műsorral és finom ebéddel köszöntötték fel a magyar édesanyákat a Délvidéki Magyar Szövetség nagytermében. A nap hátralevő részében közös táncház, kézműves foglalkozás, ugrálóvár, arcfestés és sok-sok játék várta az ünneplő családokat, estére pedig mindenki elmondhatta, hogy az örömkönnyektől kezdve, a finom falatokon át, a megannyi közös élményig minden belefért ebbe a méltóképpen megünnepelt napba.
Bár a fentiekben leírt anyák napja igazán értékesre sikeredett, számomra mégis van egy másik, szívemnek kedves esemény is, ami szintén ehhez a naphoz köthető. Anyák napját megelőző szerdán, a szokásos heti esti mesét, „Zoom Maci” -t tartottam az itt élő gyerekek számára. Azonban ez az alkalom más volt, mit a többi, ugyanis felkértem édesanyámat, hogy anyák napja alkalmából mesélje el az én kedvenc mesémet, amit minden este el kellett nekem mondania, amikor kicsi voltam. Szerencsére elvállalta, így semmi akadálya nem volt annak, hogy ez a kis meglepetés megvalósuljon.
Az anyák napját követő napokban a madaraké és fáké volt a főszerep. A Magyar Iskola Sydney-ben, az Iciri-piciri játszóházban és a Tücsökzene foglalkozáson is a madarak és fák napját dolgoztuk fel, melyről minden helyszínen más-más módon hallhattak és tanulhattak a gyerekek. Míg az iskolában a szokásos tananyagon kívül a népdalokon, kreatív foglalkozásokon és különböző feladatokon keresztül okosodtak a tanulók, addig a kisebbek az Iciri-piciri játszóházban és a Tücsökzenén mondókákon és gyermekdalokon keresztül ismerkedhettek meg ezzel a témával.
Május hónap másik kiemelt rendezvénye a táncház volt. A mulatni vágyó, táncos lábú érdeklődőket a Hungarian Magyar Social Club-ba várta a Transylvaniacs zenekar és a Kengugró néptánccsoport. A másnapba nyúló fergeteges táncházban számos páros- és körtáncot is járhatott a közönség, s akinek volt egy kis bátorsága, annak volt lehetősége egyénileg is megmutatni tánctudását. Az est jó hangulatban, rengeteg tánccal és baráti beszélgetésekkel telt el. Természetesen a kisebbek sem maradtak ki a sorból, nekik a hónap utolsó napján a Délvidéki Magyar Szövetség nagytermében volt lehetőségük táncolni egy jót, ösztöndíjas társam, Sebestyén Kristóf vezetésével.
A táncház utáni napon, a Sydney-i Magyar Református Egyház istentiszteletén, illetve az Iciri-piciri játszóház foglalkozásán közösen ünnepeltük a pünkösdvasárnapot. A Sydney-ben élő magyar gyerekek számára azonban itt még koránt sem ért véget ez az ünnep, ugyanis a hétvégén a Magyar Iskola Sydney tanóráin a pünkösdi népszokásokról és hagyományokról bővíthették tudásukat. Ezen a napon a tanuláson kívül májusfa állítás és paprikajancsi bábkészítés is volt. Ez utóbbit Mátyásné Fűzi Csilla bábművésznek köszönhetjük, aki Magyarországról jött el fogadószervezetemhez, a Magyar Iskola Sydney-hez.
Mindemellett a sok foglalkozás mellett még egy bábelőadás is belefért a napba, melyről későbbiekben az iskola ekképpen írt Facebook oldalán: „A Magyar Iskola Sydney tanulói különleges foglalkozáson vehettek részt a hétvégi iskolában. A Huncutka Bábszínház / Huncutka Puppet show vezetője és bábművésze, Mátyásné Fűzi Csilla látogatott el hozzánk, akinek rendezésében egy rögtönzött, interaktív bábszínházba varázsoltuk el a gyerekeket. Döbrögi, Lúdas Matyi voltak a darab főszereplői, de a gyerekek is részt vehettek lúdként, építőmesterként s még Döbrögit is jól elnáspángolhatták. Tanáraink is aktív szereplői voltak a játéknak, s persze Virág fantasztikus fuvolajátéka és népdaléneklése sem maradhatott el.”
A hónap harmadik és egyben utolsó rendezvénye pedig a NSW Magyar Szövetség és a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége közös, Hősök Napi megemlékezése volt. E napon a Hősök Keresztjénél koszorúzással, a Sydney Magyar Református Egyháznál istentisztelettel, a Magyar Házban pedig emlékműsorral – melyen többek között Péter Bardócs Gábor előadását, B. Nagy Péter irodavezető konzul úr beszédét és az általam fuvolán játszott magyar dallamokat hallhattuk – róttuk le tiszteletünket a hősök előtt.
Végezetül úgy gondolom, hogy a leírtak alapján valóban mozgalmas hónapot tudhatunk magunk mögött. Biztosan állíthatom, hogy a különböző szervezeteknél tartott ünnepségek, megemlékezések és egyéb események során, a Sydney magyar közösség valamennyi tagja feledhetetlen élményekkel gazdagodott.
