Ez a cikk a Finnországi Magyarok Egyesülete (FME) idei farsangi rendezvényéről és a februári gyerekfoglalkozásokról szól: a közös játékokról, kézműveskedésről, cserkészprogramokról és minden élményről, ami ezt a hónapot különlegessé tette.
Mint a legtöbb cikkemben, itt is kihagyhatatlan elem a hideg és a hó említése. Finnország egy olyan hely, ahol az emberek nem küzdenek az időjárással szemben: lelkületükben harmonizálva a természettel a téllel együtt csendesednek el és fordulnak befelé, majd a természettel együtt ébrednek újra. Vannak napok, amikor már reggel gyönyörűen süt a nap, és az egész város megtelik élettel. Máskor pedig térdig érő hóban indulok dolgozni.
A legtöbb ember, köztük én is, egy idő után már nagyon vágyik a jókedvre, a mulatozásra, a társaságra, az életre. Ezért is vagyok hálás, hogy idén is megrendezésre kerülhetett az FME farsang, amelynek megszervezésében én is segíthettem.
A Finnországi Magyarok Egyesülete (FME) idén 2026. február 21-én tartotta farsangi rendezvényét a hangulatos Tikso-Kellari teremben. Körülbelül huszonnyolcan gyűltünk össze, és nagyon jó hangulatban telt az egész este.
A programok között volt jelmezverseny gyerekeknek és felnőtteknek is, ahol a közönség szavazta meg a kedvenceket. Sokan nagyon ötletes jelmezekben érkeztek, és sok nevetés kísérte a bemutatkozásokat. Volt tombola is, amit mindenki izgatottan várt, és természetesen az arcfestés sem maradhatott el. A gyerekek örömmel festettették ki magukat, de néhány felnőtt is beszállt a mókába.
Idén a batyus bál megoldást választottuk, ami igazán jól működött. Mindenki hozott valami harapnivalót, így rengeteg finomság került az asztalokra. Az FME is készült vendéglátással: voltak kis szendvicsek, bor, pezsgő, üdítők, sütemények és persze farsangi fánk is. A fánkok elkészítésében Hódi Béla édesanyja és a fiatal lányok segítettek, amit ezúton is köszönünk.
Az estét a DJ zenéje tette még hangulatosabbá. Voltak, akik táncoltak, mások inkább beszélgettek egy pohár ital mellett. Mindenki megtalálta a hozzá illő tempót, és jó volt látni, mennyire jól érzi magát a közösség.
A farsang mellett a gyerekekkel való közös munkám töltötte ki a mindennapjaimat: a magyar órák, a citeraórák és természetesen a cserkészet.
A február rendkívül tartalmas és élményekben gazdag hónap volt a cserkészfoglalkozásokon. A gyerekek több alkalom során, játékos tanulással és közös alkotással mélyítették tudásukat, miközben számtalan új tapasztalatra tettek szert.
Az egyik legnagyobb projektünk az őrsi zászló befejezése volt. A gyerekek felfestették rá a kedvenc állatukat és az ujjlenyomatukat, majd közösen, farkasöltés technikával körbevarrtuk a kész művet. Emellett kis anyagkabalákat is készítettünk: megvarrták, kitömték és díszítették a saját kis figuráikat, amelyeket örömmel vittek haza.
A természetismeret ebben a hónapban kiemelt szerepet kapott. Gyurmába különböző állati lábnyomokat mintáztunk, majd a képek segítségével azonosítottuk, melyik nyom milyen állathoz tartozik. A kedvenceiket pecsételős technikával is megörökítették, így maradandó alkotások születtek.
Emellett madarakat is tanulmányoztunk: olyan fajokat, amelyek mind Magyarország területén, mind Finnország megtalálhatók. A gyerekek képeket párosítottak a madárnevekkel, meghallgatták a hangjukat, és közösen találgattuk, miért kaphatták azt a nevet, amit viselnek.
A hónap során az erdei útjelekkel is megismerkedtünk. Először papíron terveztek egymásnak akadálypályát a gyerekek, majd készítettem nekik egy igazi, útjelekkel vezetett pályát is, amely kivezetett bennünket az erdőbe. A foglalkozás további részét már a természetben töltöttük: cserkészjátékokat játszottunk és állati lábnyomokat kerestünk.
A tűzrakás is új tananyag volt ebben a hónapban. Megbeszéltük, milyen tűzrakási fajták léteznek, mire kell figyelni, hogyan kell biztonságosan tüzet rakni. Gyufa és fából készült fülpucoló segítségével kisméretű maketteket is készítettünk, és minden tűzrakási típust megépítettünk kicsiben.
Február utolsó cserkészfoglalkozása különleges alkalom volt: éppen 22-re esett, Robert Baden-Powell születésnapjára. A gyerekekkel beszélgettünk a cserkészet megalapítójáról, arról, ki volt ő, hogyan indult a cserkészmozgalom, amely kezdetben csak fiúknak szólt, később azonban lányok előtt is megnyílt. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a történetét.
A sok tanulás és alkotás mellett természetesen jutott idő a közösségi élményekre is: közösen énekeltünk, cserkészjátékokat játszottunk, teáztunk, ettünk, beszélgettünk, ezek a pillanatok teszik igazán összetartóvá a csapatot.
Őszintén szólva a finnországi tél nagyon szokatlan és érdekes tapasztalat, mégis rengeteget hozzá tud tenni az ember személyiségéhez és gondolkodásmódjához. Egy ilyen elcsendesülést és befelé figyelést mindenkinek ajánlok, de most már jöhet a jó idő és a tavasz.
