A felkérésem így szólt: "Ebben az évben szeretnénk az ösztöndíjas segítségével létrehozni egy cserkészcsapatot a helyi általános és középiskolások részvételével. A cserkészcsapatba szívesen várnánk minden diákot, nemcsak a magyar leszármazottakat. Azonban az oktatás a magyar zászló, a nemzeti színek, a himnusz, a dalok és a kultúra szellemében zajlana."
Kiutazásom előtt egy részletes meghívólevelet kaptam meghívóm, a Chaco provinciabeli Villa Ángelai Magyar Egyesülettől. Meghívólevelükben megfogalmazták a helyi cserkészcsapat létrehozására vonatkozó elképzelésüket is:
„A 2025-ös évre egy olyan ösztöndíjast keresünk, aki az eddigi években aktív ösztöndíjasok tevékenységi köre után egy új, egyesületünk számára fontos területen szolgálna. Ebben az évben szeretnénk az ösztöndíjas segítségével létrehozni egy cserkészcsapatot a helyi általános és középiskolások részvételével. A cserkészcsapatba szívesen várnánk minden diákot, nemcsak a magyar leszármazottakat. Azonban az oktatás a magyar zászló, a nemzeti színek, a himnusz, a dalok és a kultúra szellemében zajlana. Ehhez úgy gondoljuk, hogy hasznos, ha egy cserkész múlttal bíró, a cserkészet oktatásában jártas ösztöndíjas érkezik hozzánk, aki rendelkezik szervezési és csoportok irányításában való készségekkel, akinek van tapasztalata ifjúsági táboroztatásban, illetve akár a tanári tapasztalatnak is örülünk.”
Bár több gyermektábort szerveztem már, és spanyolul jól beszélek, tapasztalataim közül épp a legfontosabb hiányzott: nem vagyok cserkész. A családból csak 14 éves Kolos fiam cserkész, a 16. Martin György cserkészcsapat tagja, de hát az ilyen tudás nem öröklődik fiúról apára :). A felkérést mégis fontos küldetésnek éreztem, és igyekeztem felkészülni a feladatra.
Először a magyar cserkészekkel vettem fel a kapcsolatot. Virág „Viri” Andrástól fontos szakmai segítséget és bátorítást, lelki támogatást is kaptam. Megosztotta velem a cserkészet legfontosabb alapvetéseit, Sík Sándor Tripartitiumát, Bodnár Gábor Cserkészkönyvét, Sztrilich Pál útmutatóját az őrsvezetés gyakorlatához vagy Major Dezső javaslatait egy őrs megteremtéséhez. Bátorított, hogy nézzem át a szlovákiai magyar cserkészek könyvtárát, ahol valóban sok további fontos és érdekes írásra bukkantam Ugyancsak Viri segített nekem egy találkozó megszervezésében a „területileg illetékes” KMCSSZ, azaz Külföldi Magyar Cserkészszövetség vezetőivel, Lendvai-Lintner Imre/Emery elnökkel és Vajtay István alelnökkel. (Időközben Vajtay István lett az elnök.)
A négyoldalú online megbeszélés ötfősre bővült, Zsonda Márk részvételével, aki az argentínai magyar nagykövetség munkatársa, közösségi nagykövet. A megbeszélésen ismertettem meghívóim a igényét Chacói Magyar Cserkészcsapat szervezésére. A KMCSSZ vezetői korábban is hallottak már a kezdeményezésről, de jelenleg nem tartják megvalósíthatónak: magyar cserkészetnek magyar nyelvűnek kell lenni. Egy jövőbeni cserkészcsapat szervezése ezért itt, Észak-Argentínában nem a zászlóval és a cserkészinggel kezdődik, hanem a nyelv oktatásával. A reális cél egy cserkészet-előkészítő nyelvtanfolyam.
Az Argentin Magyar Cserkészszövetség vezetőjével, Lomniczy Mátyással, szintén kiutazásom előtt vettem fel a kapcsolatot, majd Argentínába érkezésünk után, Buenos Aires-ben személyesen találkoztunk. Elmondta, hogy Argentínában a magyarságnak 1956 óta alig-alig van utánpótlása, ezért a magyar nyelvtudás a gyerekek körében nagyon szegényes. Az őrsvezetők nyelvtudását igyekeznek fejleszteni vagy fenntartani, ez pedig, meglátása szerint Chacóban is reális cél lehet. A feladatom ezért egy cserkészet-előkészítő őrs szervezése legyen – foglaltuk össze. Cserkészet-előkészítő küldetéssel érkeztem, két fiammal együtt a Chaco tartományba, 2025. februárban.
