Október 23-án, szerda este 18:30-kor tartottuk Berlini ösztöndíjasokként az ’56-os megemlékezésünket. Az alkalomra szűk körben, otthonunkban került sor, ahol régi történeteket és visszaemlékezéseket is hallhattunk. A szervezést feleségemmel, Sinkó-Szabó Lillával ketten vállaltuk magunkra ösztöndíjasként. A megemlékezés egyszerűségében, a magyar színekkel átkötött gyertya lobogó lángja meghitt fényében a felhangzó Himnusz közben éreztük igazán, hogy jó együtt lenni magyarként itt, Berlinben is.
Jómagam rövid áhítattal emlékeztem meg, melynek alapigéjeként Pál apostol Korinthusi leveléből a jól ismert textust választottam: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz”. Ez a vers jól kifejezi számunkra, hogy az erő nem mindig a pillanatnyi győztes mellett, hanem a túlélő igazságszeretet mellett van. Így győzött Jézus is, aki bár meghalt a kereszten, de mégis igazként támadt fel. Így győzött a forradalom is, ami szintén feltámadt a szabadság szeretetében, és évtizedek múlva érte el célját.
Az áhítat után egy kis vendégséggel is készültünk. Magyar ételeket vásároltunk a helyi magyar üzletben, és azzal kínáltuk vendégeinket. Folyt az egri nedű, és fogyott a csabai kolbász is. Végül hosszú beszélgetésben ért véget az este.
