Valamivel hat óra előtt már teltház volt a Collegium Hungaricum dísztermében. Az AMAPED tanulói a magyar órájuk végén együtt sétáltak át az ünnepi megemlékezésre, ahol már szülők, nagyszülők, fiatalok és idősek várták a műsor kezdetét, így több generáció emlékezett közösen a 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, eseményeire.
A rendezvény nyitányaként Mentsik Szilvia, az AMAPED elnöke köszöntötte a díszvendégeket és az egybegyűlteket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével őexc. dr. Perényi János Magyarország Ausztriába akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Kovács Balázs, a Magyar Turizmus Zrt. bécsi kirendeltségének igazgatója, Radda István, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztalának elnöke, Hartig Christoph, a Kerekasztal volt elnöke, dr. Smuk András, az „Europa“ - Club elnöke, Molnár Mária, a Collegium Hungaricum igazgatója, valamint Juhász Réka evangélikus lelkész. A díszvendégek között volt a 90 éves Horváth Béla is, aki aktív résztvevője volt a forradalom eseményeinek.
Mentsik Szilvia beszédében elmondta, személyes története is fűződik ’56-hoz, hiszen édesapja sebészként dolgozott abban a ferencvárosi kórházban, amely találatot kapott egy orosz tanktól. A kórház műtőiben azonban - dacolva az odakinn zajló eseményekkel és a félelemmel – rendületlenül folyt tovább a munka. Az elnök asszony arról is szót ejtett, hogy milyen kérdésekkel találkozik pedagógusként a forradalom kapcsán. Felmerül, hogy vajon lehet-e, szükséges-e megismertetni az eseményeket, a történelmi igazságokat a gyermekekkel, azok félelmetes, torokszorító valóságában. Ám a múlt pontos ismerete hozzásegít a jelen megértéséhez, és elengedhetetlen a jövő generációja számára.
Ezt követően Perényi János 1956 jelentőségéről, annak világtörténelemre gyakorolt hatásáról, valamint a forradalom szimbólumairól beszélt a jelenlévőknek. Kiemelte, hogy számos párhuzam van a ’48-as és az ’56-os események között. A nagykövet beszédében elmondta, hogy a forradalmi események következményeként a családja évtizedekig Svédországban majd Ausztriában élt. Rávilágított arra, hogy mit is jelentett valójában az orosz „felszabadítás”, milyen kemény volt a megtorlás, és hogy évtizedeken keresztül generációk tanulták az iskolában az „ellenforradalom” hazugságát.
Az ünnepi beszéd után Kancsó Zoltánné Ibolya és Kancsó Zoltán - az AMAPED pedagógusai Antonio Vivaldi – Siciliano művét adták elő, zongorán és hegedűn.
„Nem a madárdal pusztul ki csak a madár“ – ez volt a mottója annak a színielőadásnak, amelyet az AMAPED drámacsoportos diákjai, valamint a Délibáb Egyesület néptáncosai mutattak be. A zenés koreográfiákkal tarkított színdarabot 1956 hőseiről és eseményeiről Nagy Barnabás drámapedagógus - az AMAPED magyar tanára - írta és rendezte. A színvonalas és megrázó előadást követően az ünnepség zárásaként a jelenlévők a Collegium Hungaricum aulájába vonultak, ahol közösen elénekelték a Himnuszt, majd koszorút és a gyermekek által készített lyukas nemzeti zászlókat helyeztek el a Petőfi szobornál.
A rendezvény után a látogatók megnézhették az AMAPED diákjainak rajzaiból nyílt kiállítást. A rajzok és fogalmazások a gyerekek 1956-tal kapcsolatos gondolatait tükrözték.
