Egy erdélyi faluban, Zetelakán nőttem fel. Már egészen kicsi gyermekként része lett az életemnek a labdarúgás. Eleinte hobbiból, a szabadidőmben rúgtam a bőrt, ám az általános iskola elvégzése után csatlakoztam a kolozsvári Olimpia Fotbal Clubhoz. Tizenhat éves korom óta foglalkozom fotózással, elsősorban a portrék és a természetfotók érdekelnek, de nagyon szívesen fotózom a mindennapi embereket is a saját környezetükben.

2015 szeptemberéig fociztam igazolt játékosként Kolozsváron. Az érettségi mellett helyettesítő testnevelő tanári képesítést, majd 2013-ban „C” licences edzői végzettséget szereztem, amellyel utánpótlás csapatokat edzhetek, és iskolai bajnokságokat rendezhetek. 2015-ben általános asszisztensi képesítést is nyertem. Programvezetőként dolgoztam az ivói Erzsébet táborban, ahová Erdély mellett a Vajdaságból, Felvidékről és Kárpátaljáról érkeztek hozzánk a csapatok. Láttam, milyen fontos nekik a hovatartozásuk megerősítése, és a magyar ajkú testvéreikkel kialakult kapcsolat.

2015 szeptemberétől a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként Bécsben dolgoztam. Ez idő alatt a saját identitásom is megerősödött, nagyon sokat jelent nekem, hogy külhoni magyarként a hazámért dolgozhatok. Számtalan projektet sikerült megvalósítanom: elindítottam a honismereti foglalkozást 7-10 éves gyermekeknek, fotópályázatokat, filmklubot, focikupát szerveztem, és sikerült egy határokon átnyúló adománygyűjtést is megvalósítanom a moldvai csángó magyarok részére.

A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként azt szeretném, ha a nagyobb gyermekek részére is indulhatna honismereti foglalkozás, folytatódna a filmklub, táborokat és honismereti kirándulásokat szervezhetnénk, és terveink között szerepel, hogy a szórványban és diaszpórában élő ösztöndíjas társaim segítségével a határon túli magyar gyermekek alkotásaiból vándorkiállítást szervezünk. Emellett hagyományőrző napokat, újabb fotópályázatokat, kulturális - és oktatást segítő programokat is tervezünk.