Sokakban még ma is élénken él a szabadságharc tüze, a menekülés bizonytalan napjai, valamint a kanadai újrakezdés minden nehézsége és reménye. Kanada több mint 37 ezer magyar menekültnek adott új otthont, így közösségünk számára ez az évforduló a hála és az emlékezés ideje is.
A Rákóczi Alapítvány már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a hazájukat elhagyni kényszerülő magyarok sorsának megörökítése az utókor számára létfontosságú, ezért elindították az Oral History programot. Lukács Tibor, a program egyik vezetője – aki maga is ’56-os menekült –, így emlékszik vissza a kezdetekre:
„Fontosnak éreztük, hogy dokumentáljuk azoknak a magyaroknak a történetét, akik kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, hátrahagyva vagyonukat, barátaikat és életük egy meghatározó szakaszát. Ez a felismerés hívta életre azt a nagyszabású vállalkozást, amely immár két évtizede szerves része a Rákóczi Alapítvány munkájának.”
A munka azonban már jóval korábban elkezdődött. Tibor elmondta, hogy Dr. Papp Aykler Zsuzsa már az 1980-as évek környékén készített interjúkat a szabadságharc miatt Kanadába menekült magyarokkal.
Ezekre az előzményekre támaszkodva, az 50. évforduló alkalmából, 2006-ban indította el a Rákóczi Alapítvány azt az átfogó programot, amelyet az Ontario Multicultural History Society támogatásával folytattak le. Ennek köszönhetően további 70 interjú készült a Kanadában élő ’56-os magyarokkal. Ezeket a felvételeket a brit columbiai Simon Fraser Egyetemen őrizik, így az anyagok a kutatók és a széles nyilvánosság számára egyaránt hozzáférhetőek.
Szintén a 50. évfordulóra állt össze a Hungarian Exodus (www.1956memorial.com) elnevezésű kiállítás, amelynek alapját ezek a beszélgetések képezték. A tárlat képekkel és személyes sorsokkal mutatja be az eseményeket, minden generáció számára izgalmas módon. A gyűjtemény egyben mély köszönetnyilvánítás Kanada felé a befogadásért. A kiállítás azóta bejárta az egész országot Brit Columbiától Ontarióig, sőt, angol-magyar változata Magyarország számos városába is eljutott, hidat képezve az anyaország és az emigráció között.
Lukács Tibor kiemelte, hogy a gyűjtés nem volt mentes a nehézségektől. Sokan évtizedek után is félve beszéltek, míg mások számára felszabadító erejű volt a visszaemlékezés. Az interjúkat egy elhivatott csapat készítette – köztük sok cserkész ismerőssel –, akik egységes módszertan alapján, egy előre felépített és megbeszélt kérdéssor mentén dolgoztak.
A 60. évfordulón a projekt új lendületet kapott, tovább bővítve a gyűjteményt. Most, a 70. évforduló küszöbén célunk, hogy ezt a hagyatékot tovább gazdagítsuk.
