Magyar nyelven imádkozni, tanulni, cserkészkedni, táncolni, rádiót hallgatni, múzeumba járni, könyvet olvasni, magyar étteremben enni és magyar szobrot látni?! Mindezt a világ másik felén? Bizony ám! Az Erie-tó partján, Clevelandben.
A clevelandi magyar közösség az egyik legnagyobb és legaktívabb az Egyesült Államokban. Több mint 90 000-en vallják magukat magyar származásúnak, és mintegy 4500-an beszélik aktívan a magyar nyelvet a Greater Cleveland térségben. Különösen figyelemre méltó, hogy nyolc magyar nyelvű templom és gyülekezet működik itt, köztük római katolikus, református, evangélikus, baptista és adventista. A gyülekezeteken túl további mintegy 15 magyar egyesület ápolja és őrzi a gazdag magyar kultúrát. Ilyen például a Cserkész Barátok Köre, a Clevelandi Magyar Iskola vagy a Magyar Bocskai Rádió, Amerika egyetlen magyar nyelvű rádiója. A közösséget az Egyesült Magyar Egyletek (United Hungarian Societies) fogja össze, amelyek rendezvényekkel, kulturális programokkal és hagyományőrző tevékenységgel erősítik az összetartozást.
Látogatásom során részt vehettem a magyar egyesületek éves gyűlésén, és hálás vagyok, hogy közelről láthattam a clevelandi magyar közösséget összetartó szervezetek „motorjainak” munkáját. Pár szóban meséltem munkásságomról és Texas-i magyarságról. Kiemelkedő személyekkel kapcsolódhattam, akik osztoznak ebben a közös vízióban: Magyarnak lenni és identitásunkat a határokon túl is megélni kincs: maradandó és értékes. A világ minden égtáján élnek magyarok; van, ahol kevesen, van, ahol többen. Clevelandben többen vannak, és büszkén őrzik gyökereinket, adják tovább hagyományainkat.
Utam során alkalmam volt meglátogatni az „Ismeretlen 1956-os szabadságharcos” emlékművet is, amely a Mindszenty terén található és 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára volt állítva. A – 23 fokos hideg és a hóvihar miatt dideregve csodáltam az Erie-tó fagyos, szeles partján, a város szívében álló magyar emlékművet. A következő megállón, a Clevelandi Magyar Múzeumban, lehetőségem volt kiolvadni, és igazán meleg fogadtatásban részesültem. A múzeum sokoldalú összegzése lehetőséget ad a színes és különböző értékek megőrzésére. Mindenki talál benne valamit, amitől felcsillan a szeme. A kisboltjában azonnal az én szemem a meseszép székely „lapítókon” akadt meg, amelyeket sokan vágódeszkaként ismernek. Bárhová megy az ember a világon, egy ilyen mindig egy pillanatra "hazaröppenti".
Megtudtam, hogy ezeket a gyönyörű vágódeszkákat egy székely mester készíti Clevelandben. Továbbá lehetőségem volt megcsodálni a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és magyar népviseletek gazdag gyűjteményét is. A térképek szerelmeseinek külön sarkot szenteltek, én is itt ragadtam meg egy pillanatra. Hiszen gyerekkoromban a térképek tanulmányozása volt az egyik legkedvesebb elfoglaltságom. A múzeumban magyar zserbóval kínáltak, az emlékkönyvben pedig nyomot hagytam arról, hogy „egy erdélyi világjáró lány (is) járt itt”.
Clevelandi utolsó estém egy kedves, családias hangulatú vacsorával zárult. A régi magyar mondás szerint: „Az ember ott van otthon, ahol jóllakik.” Egy meleg vacsora és az őszinte vendégszeretet maradandó élmény. Öröm volt hasonló eszmei alapokon álló, értékes emberekkel kapcsolódni.
Következő megálló: Chicago, Illinois
