A cserkészek büszkén vonultak be zászlóikkal, majd a megemlékezést a Himnusz eléneklésével kezdtük, amit citerával kísértem. A „Nemzeti dalt” Wibring Krisztián nagy beleéléssel szavalta, a refrént a közönséggel, így a tanulókkal és szüleikkel közösen ismételtük. Egy rövid dalocskát én is megtanítottam közönségünknek, és citerásaimmal muzsikálva közösen énekeltük: „Harangoznak a toronyba, megyen Kossuth a templomba. Arany csákó a fejébe, Magyarország a szívébe.” Az ünnepi előadás csúcspontja az volt, amikor a cserkészek szárnyai alatt nevelkedő négy óvodás kisleány egyszerre, egymást túlharsogva, lelkesen szavalta el versét. Citerazenekarom is ügyesen muzsikált és a közönség hangosan énekelte velünk: „Gábor Áron rézágyúja…” Végezetül közösen énekeltük a Kossuth nótát, citerakíséretemmel, melyben felsoroltam a tizenhárom aradi hős nevét.
Tóth-Pál Zoltán
Kőrösi Csoma Sándor Program, Nürnberg
