A történet a szabadságharc idején zajlik. Egy vöröshajú, szeplős kisfiúról szól, akit csúfolnak a társai és nem játszanak vele. A kislegény egy nap útra kel, hogy édesapja után ő is beálljon honvédnek. Így lesz dobos a seregben, s egy nap szülőfaluját elfoglalják az osztrákok nagy túlerővel. A mi legényünk azonban éjjel belopózik a faluba, fölmászik a templomtoronyba és dobjával akkora zajt csap, hogy az osztrákok fejvesztve menekülnek ijedtükben. A mese tanulsága, hogy ne csúfolódjunk, mert lám a mi hősünk is bebizonyította, hogy van olyan legény, mint bármelyikünk, még különb is annál. A műsor kezdetén, pergődobomon dobolva vonultam be, így kezdtem előadásomat. Majd meséltem a gyermekeknek a 48-as szabadságharcról, Kossuth Lajosról. Meg is tanultuk róla szóló dalunkat citerás tanítványaim kíséretével. „Harangoznak a toronyba, megyen Kossuth a templomba. Aranycsákó a fejébe, Magyarország a szívébe.” Ritmust is tapsoltunk hozzá ügyesen, majd elciteráztam a „Huszárgyerek” című verbunkot, amire Györe Gábor barátom járta a táncot. A legbátrabb gyermekeket be is soroztuk gyorsan katonának, s mindenki megkapta a papírcsákóját. Megtanultunk menetelni, énekeltük is hozzá a dalunkat, majd szépen leültek, hogy elkezdhessem a mesémet. A mese folyamán aztán már készen állt a hadseregünk, így lettek szereplői, részesei kis történetemnek a gyermekek. Végül aztán mi is megünnepeltük a hős Kisdobost egy táncházzal.
Tóth-Pál Zoltán
Kőrösi Csoma Sándor Program, Nürnberg
