1848-as ünnepi megemlékezés Nürnbergben

/ Tóth-Pál Zoltán /
toth.pal.zoltan képe
2017. március 19-én rendezte a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület ünnepi megemlékezését az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére. Igen nagy kihívás volt számomra a közel másfél órás műsort megszervezni, lebonyolítani. A dicsőség azonban azokat a szereplőket, segítőket illeti, akik munka melletti szabadidejükben készültek és habár betegen is, de kiálltak szerepelni. Sajnos több szereplő betegsége miatt kénytelen volt lemondani szereplését, pedig ők is sokat készültek az előadásra.
"Tűzvirág" Néptáncegyüttes verbunkjaKórus tekerőkísérettel.Cserkészek szvalnak plakátjaik alatt.Citerazenekar

Rozmán Lajos, az Egyesület leköszönő elnöke nyitotta meg a rendezvényt, majd közösen elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. A rendezvény díszvendége Spiller Krisztina, a Müncheni Magyar Főkonzulátus magyar közösséggel való kapcsolattartásért felelős diplomatája olvasta fel Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a határokon túl élő magyarokhoz intézett üzenetét. Kezdetét vette az előadás. Furulyán, majd tekerőn kísérve héttagú kórusunkat, a forradalom előtti időket felidéző énekek hangzottak el. Ehhez kapcsolódtak a Lugosi Zoltán vezette „Kreatív Színpad” előadóinak jelenetei, versei, felidézve a forradalom kezdetét. Elhangzott a márciusi ifjak követelése, a 12 pont. Lugosi Zoltán elszavalta a Nemzeti Dalt, melynek refrénjét a közönség skandálta, így beleélve magát az eseményekbe. Rottenbiller Lipótnak, Pest főpolgármesterének beszédét a Nürnbergi Magyar Cserkészek szavalatai követték. Cserkészeink hetek óta készítették a díszleten látható plakátokat, kokárdákat, nemzetiszínű emléktárgyakat. Rövid narrációt követően, menetdobpergéssel bevonult a magyar zászló, a „Tűzvirág” Néptáncegyüttes táncosainak kíséretében. Tekerővel kísért dal, verbunk hangzott el, melyre táncosaink virtuóz módon ropták a táncot. Ezt a lányoktól való búcsúzás, mezőségi tánc követte, melyet citerával kísért körverbunk követett. Ezt a látványt már lehetetlen lett volna felülmúlni. Felsorakoztak a zászló alatt a regruták és a citerazenekar énekére vonultak ki. A férfikar tekerővel énekelt egy búcsúdalt a csatába induló katonától, majd a Magyar Iskola tanulója Heinrich Bernadette szavalta el Vörösmarty Mihály: Harci dal című versét. Tekerővel harcra buzdító indulókat énekelt a kórus, s a terem zengett a Föl, föl vitézek… énekétől a közönség segítségével. Újabb versek és narrációt követően a citerazenekar zendített rá: Gábor Áron rézágyúja… , s a közönség ismét lelkesen énekelt velünk. Az események narrátor általi vázolása után ismét tekerővel énekeltünk: Ütik a rézdobot…, Esik az eső… zengte velünk a dalt közönségünk. Az orosz csapatok bevonulását jelző narráció után mondtam el kobozkísérettel Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra című versét. A közönségből elemi erővel tört ki a vastaps, s közösen elénekeltük a Kossuth nótát, melynek dallamára ráénekeltem a 13 Aradi Vértanú neveit. A hangulat a tetőfokra hágott, s Lugosi Zoltán záróbeszéde után Grossmann Péter szavalta el a Szózatot, amit oly beleéléssel mondott, hogy közönségünk vastapssal jutalmazta. Ezt követően Bíró Péter elnök úr mondott záróbeszédet, melyben meghívta a közönséget, s hidegtálat italokat szolgáltak fel, így jó beszélgetéssel zárult programunk.

Tóth-Pál Zoltán

Kőrösi Csoma Sándor Program, Nürnberg