Két tulajdonságom vezérelt abban, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Programra jelentkezzek. Az első a külföld iránti vonzódásom, a második pedig az a vágyam, hogy a részemmé vált folklór világán keresztül egy közösséget összefoghassak.

Már kiskoromtól érzékennyé tettek szüleim az idegen nyelvek tanulására, ugyanakkor nagyon fontosnak tartották, hogy egy értékes közösségen keresztül ismerjem meg a magyar kultúra sajátosságait. Nagyon hálás vagyok nekik ezért a tudatos nevelésért, mert valóban színes és kreatív emberekkel ismerkedtem meg a Szeged Táncegyüttesben, akik a gyermekéveim alatt második családom lettek.

A néptánc és a népzene olyan kitörölhetetlenül a részemmé váltak, hogy svájci egyetemi éveim alatt is folytatni szerettem volna ezt a szenvedélyemet, ezért beléptem a genfi Pannonia Néptánccsoportba. Egy új, csupa szív közösségnek lettem a tagja, melyet szintén nagyon megszerettem, és melybe most már szinte hazajárok. A svájci magyar közösség megismerésével vált egyértelművé számomra, hogy velük közösen, az ő igényeiknek megfelelő programok szervezésével tudok leginkább közösségük javára válni. Mindig rengeteget kaptam ezektől a nyitott és befogadó emberektől, és ezt az összetartást kívánom én is megteremteni. Helyismeretem és a svájci magyarsággal való korábban kialakult jó kapcsolatom nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a mentorommal közösen szervezett kulturális és történelmi rendezvények sikeresen megvalósuljanak.

Ezen kulturális gyökerekből és nemzetközi tanulmányok végzettségemből szeretném összerakni a következő kilenc hónap – reményeim szerint – értékes és érdekes programsorozatát, melybe minden tudásomat és szenvedélyemet bele fogom tenni, hogy bebizonyítsam, érdemes voltam az ösztöndíj elnyerésére.