Szakmámat tekintve színész vagyok, 2007-ben diplomáztam a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, színész szakon. Szakmámra, misszióként tekintek, számomra a kultúra és a művészet közvetítése létkérdés. Ez a munkám, hivatásom, szerelmem. Emellett, a színház általi nevelés is kiemelkedően fontos életemben.

Színházi munkám mellett fél éven keresztül óraadó tanárként dolgoztam egy színjátszó körben Tárnokon, ahol 6-tól 16 éves korig kellett megtalálnom a gyermek, a kamasz és színház közötti közös nevezőt. Vezérfonalként, a magyar népmesék világát használtam, ugyanis szimbólumrendszerük, rétegeinek mélysége és sokasága tökéletesen megfelel arra, hogy széles skálán megértsék azokat, és színházi értelemben dolgozni lehessen velük.

Három évadot töltöttem az egri Gárdonyi Géza Színházban, amely színház felvállalt célkitűzése, hogy népszerűsítse a magyar írók színdarabjait, így mélyreható műelemzésekben és csodás próbafolyamatokban vehettem részt.

Szociálisan érzékeny embernek tartom magam, és ha alkalmam van rá, mindig segítek a rászorulóknak. Meghatározó élmény volt számomra, mikor 2013 nyarán az Erdélyi Vándortársulattal egy hónapot Háromszéken töltöttem. Ez idő alatt olyan falvakba látogattunk el „koszt-és kvártélyért” cserébe, ahol hatalmas a szegénység. Sokszor játszottunk olyan embereknek, akik azelőtt nem láttak színházi előadást. 2014 nyarán pedig az egri Pinceszínháznak segítettem közepesen és súlyosan sérült gyerekek táboroztatásában. A gyerekek kísérése mellett a foglalkozások, programok kitalálása és lebonyolítása is a feladataim közé tartozott.

Büszke vagyok rá, hogy a Körösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa lehetek. Szeretem a változatosságot, a változás visz engem előre. Ezen kívül megtisztel a bizalom, hogy hidat teremthetek az Anyaföld és az új Otthon között.