A projekt alapítója, Ilyés Lénárd, magyar tanár, és okleveles színész, 2014 őszén indította útjára Magyarországról. Napjainkban, Drubina Orsolya vezeti. „Az Okuláré "receptje" nagyon egyszerű: kérj fel három drámaírót, írass velük adott témára (eddigi témák voltak például: identitás, újrakezdés, emigráció, szerelemtelenség, karma, egyén és tömeg) 15 perces darabokat, szervezz ezekből 15 városban egyszerre zajló felolvasóesteket, majd az egybegyűltekkel beszéltesd ki az élményeiket, szavaztasd meg velük melyik darab tetszett nekik a legjobban, végül a földrajzi távolságokat Skype-körkapcsolással legyőzve minden város találkozzon a virtuális hullámokon pár mondat (és némi ováció) erejéig - hogy érezzük is (amit tudunk): a kortárs színház mindenkinek való, és ráadásul nagyon jó játék is.” www.szin-jatekos.hu
Vagyis, másfél havonta, létrejön egy felolvasói színházi est. A misszióhoz csatlakozott, az anyaföldön kívül: Torontó, Brno, Oslo, Karlsruhe, Prága, Nyitra, Berlin, Calgary stb. A városok létszáma nagyjából 15. Az oslói Okuláré anyukája, Bozó Szilvia. Ő az aki, szeretettel, és teljes odaadással viszi a programot. Kezdetben lakásokban tartották a felolvasást, de mára annyira kinőtte magát a mozgalom, hogy találni kellett egy nyilvános helyet, mert a nappali, már nem volt elég tágas. Így jutott el Patrizió kávézójába, a Mestizo-ba, a magyar „színház”. A dolog érdekessége, hogy a Cafe Mestizo, egyébként, egy teljesen spanyol hely, nagyon színes dekorációval, spanyol tapasokkal, és hatalmas magyar befogadó szeretettel.
Itt létem során, egyre nyilvánvalóbbá válik számomra, hogy a hagyományőrző programok fontossága és szeretete mellett, a diaszpórában élőknek mennyire hiányzik a színház. A színház varázslat: elgondolkodtat, megnevettet, tükröt mutat. Attól varázslat, hogy azt csinálja a lelkeddel, amire annak szüksége van. Persze, ez nem azt jelenti, hogy színházat nézni minden esetben „jó érzés”, hiszen néha – sokszor – fáj amit látsz, vagy olyasmire jössz rá, ami felkavar, de minden esetben azt „veszed el” belőle, amire szükséged van.
Az oslói okuláré „társulat” egy olyan teljesen amatőr – színházi múlttal egyáltalán nem rendelkező, Bozó Szilviát leszámítva – csapat, akik hosszú órákat vesznek el maguktól és szeretteiktől, hogy azt a színháznak szenteljék. Első találkozásom velük, október 10-én volt, a „karma” témájú projekten. Rettentő bájos és vonzó volt, ahogy egy szimpla hétfő este Oslo belvárosában ennyi ember összegyűl, hogy színházat lásson, vagy legalábbis hallgasson. Ekkor döntöttem el, hogy csatlakozom hozzájuk.
Így játszhattam velük, a „Best of Okuláréban”. Az este különlegessége, hogy három olyan darabot választottunk ki, amelyek már nyertek világpárbajt a saját témájukban. Ezeket a darabokat gondoltuk újra: mit lehet még bennük találni, ami még ott van, csak eddig nem vettük észre. Valamint az is egyedivé tette az előadást, hogy az oslói közönség és társulat az eddigi egyelten olyan közeg, ahol ez igényként felmerült – ezért hatalmas melegséget érzek a szívemben.
A rendezvényre, november 12-én került sor a már említett Cafe Mestizo-ban. Klasszikus nézőteret rendeztünk be magunknak, megtörve a kávézói hangulatot, megbeszéltük a változásokat, elhoztuk a „jelmezeket és kellékeket”, majd vártuk a nézőket. Ők pedig jöttek szép-számmal, „telt ház” előtt játszhattunk.
Mire „hazaértem”, olyan dolog történt velem, amire magam sem számítottam. Megerősödtem: egyrészt a színház erejébe vetett hitemben, másrészt a magyarokba vetett hitemben. Mégiscsak összetartó nemzet vagyunk.
A Best of Okuláréban felolvasott drámák a következők voltak:
Varga Tamás: Karma -”karma” témában
Grund Improvizációs Színház: András, Éva, Klára, Zsolt-”egyén és tömeg” témában
Formanek Csaba: Lili és Lala-”szeretetlenség” témába
Itt lehet jelentkezni, ha Te is meg akarod szervezni a saját színházadat.
