A gyermekkoromat meghatározó irányvonalak mindig a vallás, az irodalom, a zene és a nyelvek voltak. Magyarország görögkatolikus központjában, Hajdúdorogon nőttem fel és jártam egyházi általános iskolába, de a lelkiség mellett hamar fontossá vált számomra zene és az irodalom is: már kisgyermekként aktívan vettem részt számos magyar irodalmi vers- és prózamondómondó versenyen, színjátszó körbe jártam, de több alkalommal nyertem Kazinczy Szép Beszéd Versenyt is. Emellett zongorázni tanultam és népi ének- illetve musical kategóriákban értem el kimagasló eredményeket.

Ez a lelkesedés a középiskolába is elkísért, így a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola ének-zongora szakára iratkoztam be, de a zenei tanulmányok mellett továbbra is szívesen jártam versmondókra, rádióban szerepeltem, és Kazinczy-díjat is kaptam. A felsőfokú tanulmányaimat azonban már egy másik szenvedélyem, a nyelvtanulás hatására a Debreceni Egyetem angol-orosz szakán kezdtem el, s a kétszakos BA diploma megszerzése után ugyanitt folytattam fordító és tolmács mesterszakon. Az egyetemi éveim alatt különböző pályázatok elnyerésével lehetőségem nyílt számos külföldi részképzésen, szakmai gyakorlaton, rövid tanulmányi úton részt venni, ezáltal Magyarországon kívül 6 országban - az USA-ban, Franciaországban, Oroszországban, Moldovában, Romániában és Lengyelországban - élhettem rövidebb-hosszabb ideig, és ez által 6 nyelven tanultam meg beszélni, különböző szinten.

A tanulmányok, a megszerzett tárgyi és nyelvtudás, illetve szakmai tapasztalatok mellett kulturálisan is gazdagodtam: minél több országban jártam, annál sokszínűbbé vált számomra a világ, de ugyanakkor annál erősebbé is vált kötődésem a hazámhoz, a magyarsághoz, a magyar nyelvhez és kultúrához. Ennek az elsőre paradoxnak tűnő jelenségnek az oka nem (csak) a honvágy, hanem az, hogy minél több időt töltöttem külföldön, annál fontosabbnak éreztem, hogy keressem a helyi magyar közösségeket; s minél több ilyen, magyar nyelvüket és kultúrájukat ápolni, megtartani akaró kulturális közösséggel találkoztam, annál inkább átéreztem ügyük, és egyben támogatásuk fontosságát, amelynek aktív részesévé akartam válni én magam is.

A Kőrösi-program által ez most valóra vált. Így kerültem az Egyesült Királyságba, azon belül London lett állomáshelyem, ahol a MAOSZ-t, azaz az Angliai Magyarok Országos Szövetségének munkáját fogom segíteni a rám váró 9 hónap során. Mivel a fogadó szervezetem az angliai magyarság ernyőszervezeteként működik, a velük való munka lehetősége nagy megtiszteltetés, de egyben nagy feladat is számomra. Igyekszem kihívásként tekinteni a kapott lehetőségre, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az általam hozott és kapott kulturális értékeket kellőképp adjam át, méltóképp közvetítsem, és maradandót hagyjak magam után.