A délvidéki Felsőhegyről, egy kicsiny magyarlakta faluból származom. Külhoni magyarként már kisgyermekkoromban megtapasztaltam, hogy milyen fontos anyanyelvünk és hagyományaink ápolása. Szüleimnek köszönhetően tevékenykedhettem iskolás éveim alatt a környékünkön szervezett hagyományőrző csoportokban, így a citera és hímző tábor, a népdal versenyek, táncház találkozók, de az aratóünnepségek is mind gyermekéveim részei voltak. Akkor még nem sejtettem, hogy évekkel később már a rendezvényszervezés és a közösségépítés szerelmese leszek. Középiskolásként több szervezet munkájába is bekapcsolódtam, így lettem a zentai Gyermekjóléti Akciótervet kidolgozó bizottság tagja, majd egy éven át a zentai Diákönkormányzat elnöke.

Az egyetemet Szabadkán végeztem tanító szakon, ahol kizárólag magyar nyelven folyt az oktatás. A tanulás mellett a magyar fiatalok számára rendezvényeket szerveztem, egy éven keresztül pedig mentor-tanítóként egy hátránykompenzáló mentorprogramban vettem részt. 2014-ben felvételt nyertem a szegedi Neveléstudományi Intézet által meghirdetett mesterképzésre, mellyel az a régi álmom teljesült, hogy egyszer Magyarországon tanulhassak. Emellett szülőfalumban néhány társammal Önkéntes központot alapítottunk, és a faluban élő kisgyermekek számára programokat szerveztünk. Bekapcsolódtam a Vajdasági Ifjúsági Fórum munkájába is, melynek tagjaként 2017-ben az I. Vifó Ifjúsági Konferencia fő szervezője, 2019-ben pedig már negyedjére a Vajdasági Szabadegyetem szervezője lehettem.

Szeretném eddigi tapasztalataimat, lelkesedésemet a diaszpórában élő magyarság javára is fordítani. Nagy megtiszteltetés, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program részese lehetek, és mindent megteszek, hogy tanítóként és szervezőként egyaránt a legtöbbet tudjam adni fogadó szervezetem számára.