Kislányként minden nap a fenti idézetet olvastam a székesfehérvári Kodály Zoltán Általános Iskola falán. Emlékszem, hogy nem igazán értettem, rejtélyes maradt számomra ez az üzenet – egészen mostanáig. Saját kultúránkat ugyanúgy „meg kell szereznünk” itthon, mint az anyaországtól több ezer kilométerre, és csak ez után vállalkozhatunk arra, hogy az általunk megismert szeletet továbbadjuk.  

Már gyermekkorom óta az életem fontos része a magyar kultúra. Az általános iskolában megismerkedtem a magyar népzene kincseivel, a kóruséneklés és a néptánc örömeivel, és a zene szeretete a mai napig tart: évek óta egy budapesti kórus aktív tagja vagyok. A gimnáziumban megszerettem a magyar nyelvet és irodalmat, és kialakult bennem, hogy tanár szeretnék lenni. Elhatároztam, hogy a magyart idegen nyelvként is fogom tanítani, és a nyelv által szeretnék a magyar kultúra szószólójává válni. Így végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanárként magyar és magyar mint idegen nyelv szakon.

Az elmúlt kilenc hónapban sikerült beilleszkednem a madridi magyar közösségbe, igényeit ̵megismernem. Számos programot szerveztem, valamint részt vettem a gyermekek oktatásában is, de nem utolsósorban én is rengeteget tanultam. Az eddigi tapasztalataim alapján inspirálva, új ötletekkel térek vissza, és szeretnék még hatékonyabb közösségépítő tevékenységet folytatni.

Továbbra is célom, hogy a magyar nyelv, irodalom, folklór és gasztronómia minél színesebb és élményszerűbb módon elevenedjen meg Madridban. Remélem, hogy a közösség minden korosztálya kapcsolódási pontot talál majd a magyar kultúrához, és kölcsönösen tanulunk egymástól arról, hogy mit is jelent magyarnak lenni.