2015-ben diplomáztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, esztétika szakon, majd tanulmányaimat tovább folytattam az Irodalomtudományi Doktori Iskola keretein belül.

Egyetemi éveim alatt a 2009/2010-es tanévet Berlinben töltöttem a European College of Liberal Arts – Bard College-ban, ahol megtapasztalhattam, mit jelent hazámtól távol, idegen kulturális környezetben élni. Megértettem, hogy az otthon melegségének élménye, a szülőföld emléke belénk ivódik, gondolatainkban, álmainkban, érzéseinkben, testünkben hordozzuk azt. Mint ölelést, viseljük belsőnkben a haza emlékét. Meghatározó volt számomra a „kiszakítottság” élménye, ugyanakkor megtapasztaltam a kint élő magyarok összetartását is. Ekkor gondolkoztam először komolyabban magyarságomon: kapaszkodtam a népdalokba, a magyar népzenébe, hagyományainkba. Húsvétra készülődve közös tojásfestést szerveztem az egyetem tanulói számára. Ebben a gyökereimhez való visszanyúlásban az évről évre ismétlődő „rituálé” mögötti mélyebb tartalom megértése is vonzott.

A Kőrösi Csoma Sándor Programon keresztül szeretném itthon szerzett tapasztalataimat a bécsi magyar közösség érdekében kamatoztatni. Úgy gondolom, hogy a hazai kulturális életben való jártasságom, újságírói, szerkesztői tapasztalatom és a magyar népi kultúra, a tudomány iránti szeretetem mind segíti majd a bécsi közösség életébe való bekapcsolódást. Arra szeretnék törekedni, hogy a néphagyományok őrzése és ápolása mellett a kortárs kultúrák közötti párbeszéd is erősödhessen, illetve az aktuális, hazai irodalmi és művészeti történésekből ízelítőt kaphassanak azok, akik ily módon szeretnék ápolni magyarságukat.