Ungarisch lernen an der Universität Göttingen
Ha körülnézek ebben a csarnokban, a legkülönbözőbb karok és szakok tájékoztató standjait látom. Hogyan szeretné a Finnugor Szeminárium az érettségizők figyelmét felkelteni ebben a versenyben? Mivel lehet a jövőbeli hallgatókat a finnugor szak irányába csábítani?
Karin Fichtner: Több nyelvet megtanulni rendkívül izgalmas. Én is ezzel hirdetem a szakot, amikor megszólítom az érdeklődőket. Meg szoktam kérdezni tőlük: „Akartok olyan nyelveket tanulni, amelyek nem indoeurópaiak, és egy kicsit mások is?” Így a nyelvtudományban is új lehetőségek kínálkoznak, és a finnugor nyelvekkel összehasonlítva a többi nyelv már sokkal könnyebbnek tűnik.
A nyelvtudományon kívül sokat lehet tanulni a kultúráról. A tanulmányok alatt lehetőség nyílik arra, hogy megismerjük azokat a kis nyelveket, amelyeket az Oroszországban élő finnugor nyelvű népek beszélnek. Ebben az összefüggésben az interkulturális szempont azért izgalmas, mert a fizikai távolság miatt a nyelvi és kulturális különbségek is nagyobbak, mintha két indoeurópai nyelvet és kultúrát hasonlítanánk össze.
Molnár Judit: Hirdetjük magunkat a már előbb említett interkulturális tapasztalatok gyűjtésének lehetőségével, és azzal is, hogy nálunk viszonylag nehéznek számító nyelveket jól és professzionálisan el lehet sajátítani. Németországban ugyanis sok helyen oktatnak magyart, de gyakran a szükséges háttér nélkül. Nekünk mindehhez rendelkezésre áll a szükséges know-how, és személyesen is olyan beállítottságúak vagyunk, hogy mindkét kultúrát megéljük.
Egyébként még úgy csinálunk reklámot, hogy tanfolyamokat, esteket, rendezvényeket szervezünk, Karint beöltöztetjük népviseletbe, elmegyünk iskolákba, és megmutatjuk, hogy mi, finnugor nyelvészek nem mind szakállat és szemüveget hordunk, hanem teljesen normális emberek vagyunk, akik praktikus tudást közvetítenek.
A finn nyelvnek kevés reklámot kell csinálni, a magyarnak mostanság éppen többet. De ez a 90-es években fordítva volt. Akkoriban nem kellett reklámozni Magyarországot.
És a kisebb nyelveket (pl. a vogult vagy a votjákot)?
M.J.: A kisebbeket itt egyáltalán nem ismerik.
K.F.: Amíg nem kezdtem el itt tanulni, én sem ismertem őket. Csak azt tudtam, hogy a három nagyobb nyelv – a magyar, a finn és az észt – létezik.
Te miért jelentkeztél erre a szakra?
K.F.: Édesanyám Magyarországról származik. Ez volt az én személyes motivációm, de nagyon szeretem az észt nyelvet is, amihez korábban egyáltalán nem volt semmilyen kapcsolatom.
Magyar mint idegen nyelv tanárként mindig izgalmas megtudni, hogy a jövőbeli tanulókat mi motiválja arra, hogy magyarul tanuljanak – legyen szó nyelvtanfolyami keretekről vagy egyetemi tanulmányokról. Az én listám első helyén például a magyar szerelmek állnak.
M.J.: A szerelmet mint nyelvtanulási motivációt én is megemlíteném.
Mikor néhány éve a berlini Humboldt Egyetem Magyar Irodalom és Kultúra tanszékén tanultam, az ottani csoporttársaim között több olyan is volt, akik a szakot azért választották, mert magyar származásúak. A ti tanszéketeken is meg lehet figyelni hasonló motivációt a szakválasztásnál?
K.F.: Jelenleg rajtam kívül nincs olyan, aki a szakot magyar származása miatt választotta volna, de egyébként újra és újra vannak ilyen hallgatók.
Mit mondanak a mostani, vagy egykori hallgatók, akiknél nem játszik szerepet a finn, magyar vagy észt származás? Ők miért választották ezt a szakot?
K.F.: Sokan jönnek hozzánk valamilyen véletlen folytán, akik azt gondolják: „Oké, ez itt érdekesnek hangzik, próbáljuk ki!” Sokan aztán el is végzik a szakot. Talán maguknak is be akarják bizonyítani, hogy ezek a nehéz nyelvek nem is olyan nehezek.
J.M.: Aztán ott vannak még az egykori gyakornokok, akik szintén újra és újra a mi szakunkat választják. Viszonylag sok önkéntes fiatal dolgozik Magyarországon, de Finnországban is. Gyakran történik, hogy az egykori önkéntesek ezekből az országokból Németországba visszatérve elkezdik a finnugor szakot, mert megszerették azt az országot, ahol önkénteskedtek. Ezek a hallgatók már előzetes tudást is hoznak magukkal.
Valóban sok érdekes út vezet ehhez a szakhoz. Korábban azt is mesélték a kollégák, hogy voltak olyan hallgatók, akiknek egy magyar vers szépsége elég volt ahhoz, hogy magyar vagy finnugor szakon tanuljanak tovább.
J.M.: Ha már a témánál vagyunk: a finn rock szintén lehet egy ilyen ok.
K.F.: Igen, már az is gyakran ok. A finn nyelvtanfolyamon sokan vannak, akik a finn zene szeretete miatt tanulják a nyelvet.
A Közös Európai Referenciakeret (KER) melyik szintjét kell elérniük a hallgatóknak a választott nyelvből a tanulmányaik végén?
M.J.: Ha nulláról kezd valaki, akkor a modulleírás szerint a bachelor végén B2-es szinten kellene lennie. Ez viszonylag nehezen kivitelezhető. Ha a master végén valaki B2 vagy C1 szinten van, az már nagyon jó. De ez a bachelor-rendszer nem feltétlenül a barátunk. Néha magamnak is felteszem a kérdést, hogy heti két órában mégis hogy kellene mindazt megtanítanom, amit az intenzív tanfolyamokon heteken keresztül tematizálnak. Bachelor végén a B1-et, master végén a B2-t reálisabbnak tartom.
Modern filológia szakos hallgatók életében talán a külföldi részképzés a tanulmányok egészének legizgalmasabb szakasza. A külföldi tanulmányok terén milyen lehetőségeket kínál a Finnugor Szeminárium a hallgatói számára?
K.F.: Természetesen van az Erasmus program, amely nálunk 1 vagy 2 szemeszterre szól. Részt lehet rajta venni, de nem kötelező. Egyébként pedig minden nyáron vannak tanfolyamok. Ezek nem a Göttingeni Egyetem tanfolyamai, hanem másoké, például a tartui vagy a Debreceni Egyetemé.
M.J.: Ezek Finnországban is vannak: például Turkuban, Helsinkiben, Kuopioban vagy Jyväskylä-ben.
K.F.: Az ilyen tanfolyamok mindig nagyon hasznosak. Én tavaly Tartuban voltam észt nyelvtanfolyamon, és rendkívül sokat fejlődtem tőle. Néha vannak egzotikusabb tanfolyamok is. Voltam például Lettországban is, egy lív tanfolyamon. Ott kezdő és haladó szinten lehetett a nyelvet tanulni. Több kirándulásunk is volt és nagyon sok országismeretünk. Olykor-olykor vannak ilyenek is, de nem rendszeresen.
M.J.: Oroszországban a nagy finnugor részköztársaságok szintén szoktak nyári egyetemi kurzusokat kínálni. Ha értesülünk erről, mi is tájékoztatjuk róla a hallgatóinkat. Mi mindent megteszünk, ha van érdeklődés. A magyarországi nyelvtanfolyamok közül bármelyik nyári egyetemre jelentkezhetnek a hallgatók, ha kapnak ösztöndíjat. Nálunk is volt már nyári egyetem, ami össze is volt kötve egy magyarországi utazással. Ezt az Alsó-Szászországi Kulturális és Tudományos Minisztérium finanszírozta, és jövő évben újra meg fogjuk hirdetni. Ez viszont csak alsó-szászországi hallgatóknak szól.
Milyen tapasztalatokkal térnek vissza Göttingenbe a hallgatók?
J.M.: Azok, akik egy külföldi tanfolyamról visszatérnek, pedagógiai szempontból kihívásnak számítanak, mert többet tudnak, mint a többiek – mind nyelvileg, mind pedig országismeretből. És nem utolsósorban: jó kapcsolati hálóval rendelkeznek. Ez egyébként megmutatkozik a későbbi BA-s szakdolgozatokban, amelyek ezek nélkül a külföldi tartózkodások nélkül nem jöhettek volna létre.
Hogyan lehet sikeresen vezetni egy nyelvórát, ha a hallgatók tudásszintje ennyire különböző? Nekem itt elkerülhetetlennek tűnik a pedagógiai differenciálás.
M.J.: Ez így van, de megoldható. A legutóbbi társalgási gyakorlaton voltak olyan hallgatók, akik még nem tudtak olyan sokat, voltak olyanok, akik sokat éltek Magyarországon, és voltak olyanok is, akik Magyarországról származtak. Olyan szituációkat találtam ki nekik, amelyekben a hallgatók különböző szerepeket kaptak. Például a következő jelenetet: egy német hallgatókból álló csoport éppen most érkezik Magyarországra, és meghallja az egymással beszélő magyarokat. Először azokkal beszélgettem, akik nagyon jól tudtak magyarul. A többiek a külföldi diák szerepét kapták, akik figyelik a beszélgetést. Miután meghallgatták a beszélgetést, őket is bevontuk a társalgásba, és ez nagyon jól működött.
Milyen modulokból, illetve tartalmakból áll a finnugor szak?
K.F.: Mindig van egy országismereti modul. Ez legtöbbször az első választott nyelven folyik.
M.J.: A három nagy nyelvet tanítjuk itt. A bachelor szakos hallgatóknak ezek közül kettőt kell választaniuk.
Tehát nem lehet kizárólag magyarul, finnül vagy észtül tanulni?
K.F.: Nem. Mesterszakon aztán még hozzájön a harmadik nyelv is. Második félévben van egy irodalmi szeminárium. Ez három részre van osztva, három zárthelyivel és sok olvasással, hogy megismerjük mindhárom nagy nyelv legfontosabb szerzőit. Később választható az első idegen nyelven ennek az órának a folytatása. Itt eredeti szövegeket és fordításokat is olvasunk, például németül és magyarul, hogy a nyelvi aspektust ne veszítsük szem elől.
M.J.: A nyelvtudományból van bevezető az uralisztikába és a finnugrisztikába.
K.F.: Aztán van még a finnugrisztika tudománytörténete. De megtanuljuk a cirill írást is, hogy az oroszországi nyelveket el tudjuk olvasni. Ezen kívül tanulunk hangjelölő írást is. A finnugristáknak ugyanis van egy saját átírásuk, amely nem azonos az IPA-val. A többi kurzus is nyelvészeti tematikájú, de különböző súlypontokkal, például van óránk a volgai finn nyelvekről. Vannak áttekintő órák is, ahol minden nyelvről szó van, és ahol bizonyos jelenségeket nyelvészeti szempontok alapján összehasonlítunk.
M.J.: Ezen kívül vannak még kultúrával és a folklórral kapcsolatos kurzusok. Úgy címkézzük fel az óráinkat, ahogy akarjuk. Ez azt jelenti, hogy a kurzusaink tartalmait és súlypontjait bizonyos mértékben a mindenkori csoportok érdeklődése és szükségletei szerint alakíthatjuk.
A finnugrisztikában magyarként mindig lenyűgözött annak a lehetősége, hogy a velünk nyelvileg rokon, de saját állammal nem rendelkező népeket tanulmányozhassuk. Vannak a Göttingeni Egyetemen kutatói utak ezekre a területekre (pl. a mai Oroszország területére)?
K.F.: Korábban voltak ilyen kutatói utak, amelyeket professzorunk, Dr. Eberhard Winkler szervezett. Jelenleg nincsenek ilyenek.
M.J.: Nem egyszerű ilyen utakat szervezni. Az IFUSCO-t – a finnugor szakos egyetemisták nemzetközi konferenciáját – például az utolsó percben lemondták orosz részről. Ha van rá lehetőség, akkor vannak kutatói utak is, de jelenleg különböző okokból (például anyagiakból) ez nem könnyű.
Hogy még kicsit a kutatás és oktatás témakörénél maradjunk: Egykori professzorom, Dr. Kiss Jenő, a 70-es években az önök intézetében volt magyar lektor. A szemináriumain mindig szívesen emlékezett vissza göttingeni éveire, többek között azért, mert ő maga is sokat tanult a saját szakjáról – köszönhetően a Finnugor Szeminárium gazdag könyvtári állományának. Mit tud nekem mesélni erről a gyűjteményről?
M.J.: A szakkönyvtár rendkívül fontos. Itt három dolgot kell megemlíteni. Először is van a nagy állami és egyetemi könyvtár, amely 2015-ig különleges finnugrisztikai kutatói részlegként is működött. Ez azt jelenti, hogy minden olyan kiadványt itt gyűjtöttek, amelynek Oroszországban, Magyarországon, Finnországban akárcsak egy kicsit is köze volt a finnugrisztikához. Ez a kutatói részleg már nem létezik, ennek ellenére a könyvtár óriási, mert itt egy szakmai információs szolgálatot is működtetnek valamennyi németországi finnugrisztikának, hungarológiának és fennisztikának. Mindent beszereznek nekünk, amire szükségünk van, most már viszont csak a kutatáshoz. Az oktatáshoz van egy külön kis részlegkönyvtárunk, ahol a tanszéknek a könyvtára is van. Minden évben vannak forrásaink, hogy saját igényeink szerint ruházzunk be könyvekre: akár szakirodalomra, akár szépirodalomra. A magyar irodalommal egyébként van egy kellemes problémánk: olyan gazdag a kínálat, hogy mindig hiányzik valami.
Azt tudja, hogy a könyvtárak finnugrisztikai állományában összesen hány könyv van?
M.J.: Könyvtárainkban van Németország legnagyobb finnugor témájú gyűjteménye, összesen 150.000 bibliográfiai egységgel.
Milyen az egyetemisták élete Göttingenben? Miért válasszák az emberek a ti városotokat, ha már a finnugor szak mellett döntöttek?
K.F.: Göttingen tipikus egyetemi város. A város nagyon az egyetemistákra van szabva, és végeláthatatlanul nagy a programkínálat – legyen szó sportról, nyelvtanulásról vagy szabadidős tevékenységekről. Egyetemistaként ezt a kínálatot nem is lehet kimeríteni, mert egyszerűen mindenre nincsen elég idő. Mi a finnugrisztikán szintén sok mindent kínálunk: karácsonyi ünnepeket, nyári ünnepeket és egyéb rendezvényeket. Mindezt nagyon „finnugrista” módon tesszük, szép finnugor népdalokkal. Általánosságban elmondható, hogy rendkívül intenzív egyetemista élet és nagy egyetemista közösség van Göttingenben. Hamburgban vagy Münchenben az egyetemista élet megint egészen más.
Egyetemistaként gyakran kérdezgették tőlem, hogy mit akarok kezdeni a germanisztika szakkal, ugyanakkor egy germanista karrierlehetőségei egyáltalán nem néznek ki rosszul. Mi az önök válasza erre a kérdésre? Van önöknél valamilyen karrierkövető rendszer, amelyben az egykori hallgatók karrierútjai követhetők?
K.F.: Ugyanaz a helyzet, mint a többi bölcsész szakon. Ha megvan a diploma, nagyon sok szakmában el lehet helyezkedni. Olyanokban is, amelyek idegenek a szakterülettől, például a politikában vagy a gazdaságban.
M.J.: Ha az ember szeretne kutatóként maradni, minden út nyitva áll előtte. Egy ide illő szakkal összekötve a megtanult nyelveket oktatni is lehet. Sok olyan területen el lehet helyezkedni, ahol szükség van az interkulturális tapasztalatokra – a marketingtől kezdve a nagykövetségekig és a kulturális intézetekig. Ezen kívül dolgozhat az ember újságíróként, fordítóként, nagy cégeknél, könyvtáraknál, múzeumoknál. Amit bölcsészhallgatóként nálunk még megtanulnak, az az, hogyan lehet nagy adatmennyiséggel és szövegekkel jól dolgozni. Az egyetemnek van alumni rendszere, de a tanszéknek nincs.
Van kedvenc magyar szavuk?
K.F.: Nekem kettő van magyarul. Az első a pillangó. A második a cseresznye.
M.J.: Nekem nincs.
És a többi nyelvben?
M.J.: A finnben a jäätelötötterö, ami azt jelenti, hogy fagylalttölcsér. A mordvinban pedig a цеца, ami virágot jelent. Magyarként ehhez a szóhoz az embernek a teljes szájszerkezetét át kell alakítania.
K.F.: Nem csak magyarként…
***
Ungarisch lernen an der Universität Göttingen
In Deutschland kann man an 5 Hochschulen Ungarisch studieren: in Berlin, Göttingen, Hamburg, München und Regensburg. Die Universität Göttingen, wo man im Rahmen eines Finnougristikstudiums auch Ungarisch lernen kann, veranstaltete am 11. und 12. März 2019 Informationstage für Studieninteressierte. Wir haben mit Dr. Judit Molnár, Lektorin für Ungarisch und Karin Fichtner, Studentin vom Finnisch-Ugrischen Seminar über den Studiengang Finnougristik, das Studentenleben sowie die Berufsperspektiven der Absolventen gesprochen.
Wenn ich mich in diesem Saal umschaue, sehe ich zahlreiche Informationsstände für die verschiedensten Fakultäten und Studiengänge. Wie möchte das Finnisch-Ugrische Seminar das Interesse der Abiturienten in diesem Wettbewerb der Fächer wecken? Womit kann man die zukünftigen Studenten in Richtung Finnougristik locken?
Karin Fichtner: Es ist natürlich super spannend, viele Sprachen zu lernen. Damit werbe ich auch, wenn ich Leute anspreche. Ich frage: „Wollt ihr neue Sprachen lernen, die nicht indoeuropäisch und auch ein bisschen anders sind?“ Dadurch zeigen sich in der Sprachwissenschaft neue Wege auf. Und verglichen mit finnougrischen Sprachen erscheinen andere Sprachen viel leichter.
Außer der Sprachwissenschaft kann man bei uns viel über die Kultur erfahren. Im Laufe des Studiums bietet sich die Möglichkeit, die vielen kleinen Sprachen der in Russland lebenden finnougrischen Völker zu studieren. Der interkulturelle Aspekt ist in diesem Zusammenhang auch deswegen spannend, weil es durch die räumliche Entfernung einen größeren Abstand zwischen unseren Sprachen und Kulturen gibt als wenn man die Beziehungen zweier indoeuropäischen Sprachen und Kulturen untersuchen würde.
Judit Molnár: Wir werben mit der Möglichkeit der Sammlung der bereits erwähnten interkulturellen Erfahrungen und auch damit, dass man bei uns relativ schwer geltende Sprachen gut und professionell lernen kann. Ungarisch wird nämlich an vielen Orten Deutschlands unterrichtet, aber oft ohne den notwendigen Hintergrund. Wir haben das Know-how und sind persönlich alle auch so eingestellt, dass wir beide Seiten leben.
Ansonsten machen wir die Werbung so, dass wir Kurse, Abende, Veranstaltungen organisieren, dass wir Karin in Tracht stecken, dass wir auch in die Schulen gehen und zeigen, dass wir Sprachwissenschaftler für Finnougristik nicht alle Bärte und Brillen tragen, sondern dass wir ganz normale Menschen sind, die praktisches Wissen vermitteln.
Für Finnisch braucht man wenig Werbung zu machen, für Ungarisch braucht man gerade mehr. In den 90ern war das aber umgekehrt, damals musste man für Ungarn keine Werbung machen.
Und für die kleineren Sprachen (z. B. Wogulisch, Wotjakisch)?
J.M.: Die Kleineren kennt man hier gar nicht.
K.F.: Ich kannte sie auch nicht, als ich angefangen habe zu studieren. Ich wusste nur, dass es die drei großen Sprachen Ungarisch, Finnisch und Estnisch gibt.
Was waren deine Beweggründe, als du dich für diesen Studiengang beworben hast?
K. F.: Meine Mutter kommt aus Ungarn. Das ist mein persönlicher Beweggrund, aber ich begeistere mich auch sehr für Estnisch. Dazu hatte ich vorher überhaupt keine Verbindung.
Für mich als Lehrer für Ungarisch als Fremdsprache ist es immer wieder interessant, mit welcher Motivation die zukünftigen Lernenden diese Sprache wählen – sei es im Rahmen eines Sprachkurses oder Studiums. Auf meiner Liste stehen meist die Liebesbeziehungen mit einer Ungarin oder einem Ungarn an erster Stelle.
J.M.: Liebe als Sprachlernmotivation würde ich auch erwähnen.
Als ich vor einigen Jahren als Stipendiat am Lehrstuhl für Ungarische Literatur und Kultur an der Berliner Humboldt Universität studierte, gab es unter den dortigen Kommilitonen mehrere, die das Fach wegen ihrer ungarischen Herkunft gewählt haben. Kann man ähnliche Beweggründe bei der Studienwahl an eurem Lehrstuhl beobachten?
K.F.: Derzeit haben wir keinen außer mir, der das Fach wegen der ungarischen Herkunft gewählt hätte, aber ansonsten immer wieder.
Was sagen die jetzigen oder ehemaligen Studenten, bei denen die finnische, ungarische oder estnische Herkunft keine Rolle spielt? Warum haben sie dieses Fach gewählt?
K.F.: Es gibt viele, die durch Zufall zu uns kommen und denken: „Okay, es klingt interessant hier, ich probiere das mal aus.“ Viele machen dann auch den Abschluss. Vielleicht wollen sie sich auch beweisen, dass diese schweren Sprachen doch nicht so schwer sind.
J.M.: Dann gibt es noch die ehemaligen Praktikanten, die immer wieder mal unser Fach wählen. Relativ viele freiwillige Jugendliche arbeiten in Ungarn, aber auch in Finnland. Es passiert oft, dass sie aus diesen Ländern nach Deutschland zurückkehren und aus Liebe zum jeweiligen Land mit dem Fach anfangen. Diese Studierenden bringen dann schon auch ihre Vorkenntnisse mit.
Es gibt wirklich interessante Wege zu diesem Fach. Früher haben mir die Kollegen erzählt, dass sie Studenten hatten, für die die Schönheit eines ungarischen Gedichts gereicht hat, um Ungarisch oder Finnougristik zu studieren.
J.M.: Wenn wir schon beim Thema sind: finnischer Rock kann auch ein Grund sein.
K.F.: Ja, das war schon öfter. Im Finnischkurs gibt es so viele, die es aus Liebe zur finnischen Musik machen.
Welches Niveau des Gemeinsamen Europäischen Referenzrahmens (GER) müssen die Studenten in der gewählten Sprache am Ende ihres Studiums erreicht haben?
J.M.: Wenn man bei null anfängt, sollte man im Bachelor laut Modulbeschreibung auf B2 kommen. Das ist relativ unmöglich. Wenn man im Master bei B2 oder C1 ist, ist es tatsächlich sehr gut. Aber dieses Bachelorsystem ist nicht unbedingt unser Freund. Ich frage mich manchmal, wie ich die Sachen in zwei Stunden pro Woche unterrichten soll, die man in Intensivkursen wochenlang durchgeht. B1 im Bachelor und B2 im Master finde ich realistisch.
Im Leben der Studenten der modernen Philologien ist ein Teilzeitstudium im Ausland vielleicht eine der spannendsten Phasen des Gesamtstudiums. Welche Möglichkeiten kann das Finnisch-Ugrische Seminar seinen Studenten im Bereich Auslandsstudium anbieten?
K.F.: Es gibt logischerweise das Erasmusprogramm, das geht bei uns 1 bis 2 Semester. Man kann das machen, es ist aber nicht verpflichtend. Und sonst gibt es jeden Sommer Kurse. Die sind nicht von der Uni Göttingen, sondern von den anderen Unis, zum Beispiel von der Uni Tartu oder Debrecen.
J.M.: In Finnland gibt es auch: zum Beispiel in Turku, Helsinki, Kuopio, Jyväskylä.
K.F.: Solche Kurse sind immer sehr nützlich. Ich war letztes Jahr in Tartu, beim Estnischkurs, und das hat mich extrem weitergebracht. Manchmal gibt es auch exotischere Kurse. Ich war zum Beispiel in Lettland in einem Livischkurs. Da konnte man die Sprache auf Anfänger- oder Fortgeschrittenen-Niveau lernen. Wir haben mehrere Ausflüge gemacht und sehr viel Landeskunde. Sowas gibt es hin und wieder, aber meistens nicht regelmäßig.
J.M.: In Russland bieten die großen finnisch-ugrischen Teilrepubliken auch Sommerkurse an. Wenn wir davon Kenntnis bekommen, dann informieren wir die Studierenden auch darüber. Wir können alles in die Wege leiten, wenn Interesse besteht. In Ungarn können sich die Studenten für alle ungarischen Sommerkurse anmelden, wenn Sie ein Stipendium bekommen. Wir haben hier auch schon Sommerkurse gehabt, für Ungarisch mit einer Reise nach Ungarn. Das wurde vom Niedersächsischen Ministerium für Kultur und Wissenschaft finanziert und nächstes Jahr bieten wir das wiederum an. Aber das ist nur für niedersächsische Studenten.
Mit welchen Erfahrungen kehren die Studenten nach Göttingen zurück?
J.M.: Diejenigen, die von einem Auslandskurs zurückkehren, sind aus pädagogischer Sicht eine Herausforderung, weil sie viel mehr wissen als alle anderen – sowohl sprachlich als auch im Bereich Landeskunde. Und nicht zuletzt: Sie sind gut vernetzt. Das zeigt sich übrigens auch in den späteren Bachelorarbeiten, die ohne diese Aufenthalte nicht möglich gewesen wären.
Wie kann man einen Kurs erfolgreich leiten, wenn die Kenntnisse der Studenten so unterschiedlich sind? Da scheint mir die pädagogische Differenzierung unvermeidbar zu sein.
J.M.: Das stimmt, aber es ist machbar. Im letzten Konversationskurs gab es Studierende, die noch nicht so weit waren, einige, die lange in Ungarn gelebt haben, und einige, die sogar aus Ungarn kommen. Ich habe für sie Situationen erfunden, in denen die Studierenden unterschiedliche Rollen bekommen haben. Zum Beispiel folgendes Szenario: Eine Gruppe deutscher Studenten kommt gerade in Ungarn an und hört den Ungarn beim Sprechen zu. Zuerst habe ich mich denen unterhalten, die sehr gut Ungarisch konnten. Die anderen waren in der Rolle der Ausländer, die zugehört haben. Nach dem Hören wurden sie dann auch ins Gespräch miteinbezogen und das hat sehr gut funktioniert.
Aus welchen Modulen bzw. Inhalten besteht das Finnougristikstudium?
K.F.: Es gibt immer ein Landeskundemodul. Das ist meist in der ersten Sprache, die man gewählt hat.
J.M.: Die drei großen Sprachen unterrichten wir hier. Zwei von denen muss man im Bachelorstudium wählen.
Es ist also nicht möglich, ausschließlich Ungarisch, Finnisch oder Estnisch zu studieren?
K.F.: Genau. Im Master kommt dann die dritte Sprache hinzu. Im zweiten Semester gibt es einen Literaturkurs. Dieser Kurs ist dreigeteilt mit drei Klausuren und viel Bücherlesen, sodass man die wichtigsten Autoren aller großen drei Sprachen kennenlernt. Später kann man zur Vertiefung einen weiteren Kurs in der gewählten Erstsprache wählen. Wir lesen da sowohl die Originaltexte als auch Übersetzungen, zum Beispiel deutsch-ungarisch, sodass man den sprachlichen Aspekt nicht verliert.
J.M.: Im Bereich der Sprachwissenschaft gibt es Einführungen in die Uralistik und in die Finnougristik.
K.F.: Dann gibt es noch die Wissenschaftsgeschichte von der Finnougristik. Man lernt aber auch Kyrillisch, damit man die Sprachen in Russland lesen kann und auch die Lautschrift. Die Finnougristen haben nämlich eine interne Lautschrift, die nicht mit dem IPA identisch ist. Die weiteren Kurse sind auch sprachwissenschaftlich ausgelegt, aber es gibt immer Schwerpunkte, zum Beispiel auf die wolgafinnschen Sprachen. Es gibt auch Überblickskurse, die alle Sprachen drin haben und bestimmte Phänomene unter linguistischen Aspekten verglichen werden.
J.M.: Außerdem gibt es noch Kultur- und Folklorekurse. Wir können unsere Kurse etikettieren wie wir möchten. Das heißt, dass wir die Inhalte und Schwerpunkte der Kurse einigermaßen an das Interesse und die Bedürfnisse der jeweiligen Gruppen anpassen können.
Was mich als Ungar am Fach Finnougristik immer wieder fasziniert hat, ist die Möglichkeit, die Völker zu studieren, die sprachlich zwar mit uns verwandt sind, aber keinen eigenen Staat haben. Gibt es an der Göttinger Universität Forschungsreisen in diese Gebiete, etwa ins heutige Russland?
K.F.: Es gab Forschungsreisen, die unser Professor, Dr. Eberhard Winkler organisiert hat. Derzeit gibt es keine.
J.M.: Es ist nicht einfach, solche Reisen zu organisieren. Das IFUSCO – eine weltweite Konferenz für Finnougristikstudenten – wurde zum Beispiel das letzte Mal von russischer Seite in letzter Minute abgesagt. Also wenn die Möglichkeit besteht, dann ja, aber es ist derzeit aus unterschiedlichen Gründen – etwa aus finanziellen – nicht einfach.
Um noch kurz bei der Forschung und Lehre zu bleiben: Mein ehemaliger Professor, Dr. Jenő Kiss, war in den 70er Jahren Lektor für Ungarisch an Ihrem Institut. In seinen Seminaren erinnerte er sich immer wieder gern an seine Göttinger Jahre zurück, unter anderem deshalb, weil er selbst auch sehr viel über sein eigenes Fach dazugelernt hat – dank des reichen Bibliothekbestandes des Seminars. Was können Sie mir über diese Sammlung erzählen?
J.M.: Die Fachbibliothek ist sehr wichtig. Es gibt hier drei Dinge zu erwähnen. Erstens gibt es die große Staats- und Unibibliothek, die bis 2015 ein Sonderforschungsbereich für Finnougristik war. Das heißt: Alles, was in Russland, Ungarn, Finnland ansatzweise mit Finnougristik zu tun hatte, wurde hier gesammelt. Diesen Sonderforschungsbereich gibt es nicht mehr, nichtdestotrotz ist die Bibliothek riesengroß, weil hier ein Fachinformationsdienst für sämtliche Finnougristiken, Hungarologien und Fennistiken in Deutschland betrieben wird. Alles, was wir brauchen, besorgen sie für uns, allerdings jetzt nur noch für die Forschung. Für die Lehre haben wir eine kleine Bereichsbibliothek, in der sich auch unsere Seminarbibliothek befindet. Wir haben jedes Jahr Mittel, um Bücher nach eigenem Ermessen zu kaufen, sowohl Fachliteratur als auch Belletristik. Man hat übrigens mit der ungarischen Literatur ein angenehmes Problem: Es gibt so unglaublich viel, dass immer etwas fehlt.
Wissen Sie, wie viele Bücher es im Bestand für Finnougristik insgesamt gibt?
J.M.: Unser Bibliothekbestand für Finnougristik ist der größte in Deutschland. Insgesamt verfügt er über 150.000 bibliographische Einheiten.
Wie gestaltet sich das Studentenleben in Göttingen? Warum soll man eure Stadt wählen, wenn man sich für Finnougristik entschieden hat?
K.F.: Göttingen ist eine typische Studentenstadt. Es ist so viel für Studenten ausgelegt und es gibt unendlich viel Angebot – ob Sport, Sprachen oder Freizeitprogramme. Man kann gar nicht alles ausschöpfen, weil man einfach nicht genug Zeit dafür hat. Wir in der Finnougristik bieten auch viel an: Weihnachtsfeiern, Sommerfeiern und sonstige Veranstaltungen. Und das geht auch sehr „finnougristisch“ dazu, mit schönen finnougrischen Liedern, die man singt. Generell ist das Studentenleben in Göttingen besonders ausgeprägt und es gibt hier eine große Studentencommunity. In Hamburg oder München ist das Studentenleben wiederum ganz anders.
Zu meiner Studienzeit wurde ich nicht selten mit der Frage konfrontiert, was ich mit dem Fach Germanistik beruflich anfangen will, obwohl die Karrierechancen für Germanisten gar nicht so schlecht stehen. Was ist Ihre Antwort darauf? Gibt es bei Ihnen ein Follow-Up-System für Alumni, in dem die Karrierewege der ehemaligen Studenten sichtbar sind?
K.F.: Es ist genau wie bei allen geisteswissenschaftlichen Studiengängen. Wenn man einen Abschluss hat, kann man in sehr viele Berufe gehen, die auch fachfremd sind, zum Beispiel in der Politik oder in der Wirtschaft.
J.M.: Wenn man in der Forschung bleiben möchte, sind einem alle Wege offen. Man kann mit einem passenden Fach die hier gelernten Sprachen auch unterrichten. Man kann in vielen Bereichen arbeiten, wo man interkulturelle Erfahrungen braucht – vom Marketing bis zu den Botschaften und Kulturinstituten. Außerdem kann man im Journalismus, in der Übersetzerbranche, bei großen Firmen, Bibliotheken, Museen arbeiten. Was man als Philologiestudent noch von uns mitnimmt, ist, dass man mit großen Datenmengen und Texten gut arbeiten kann. Die Uni hat ein Alumnisystem, aber das Seminar nicht.
Haben Sie ein Lieblingswort auf Ungarisch?
K.F.: Ich habe zwei auf Ungarisch: Das erste ist pillangó {Schmetterling} und das zweite ist cseresznye {Kirsche}.
J.M.: Ich habe kein Lieblingswort.
Und in den anderen Sprachen?
J.M.: Im Finnischen mag ich das Wort jäätelötötterö {Waffelhörnchen} und im Mordwinischen das Wort für Blume: цеца. Man muss als Ungarin für dieses Wort das ganze Mundwerk umbauen.
K.F.: Nicht nur als Ungarin…
