Ez egy parilla (párizzsá). Ebben készül az asado (ászádó), az argentin konyha legjellegzetesebb étele.
Az argentinok nagyon szeretnek kint sütni-főzni, és imádják a húst, ezért ez a kemenceszerű építmény a legtöbb ház oldalában megtalálható (sőt, akár egy emeletes ház tetőteraszán is!). A rács alá parazsat tesznek, a rácsra pedig mindenféle húst, az oldalastól kezdve a hurkán át, a zúzáig. Alig fűszerezik, sót is csak a végén tesznek rá.
Most lássuk, hogy mi történik akkor, ha történetesen a Córdobai Magyar Körnek is van parillája:
Kürtőskalács! Külföldön hazai ízeket életre hívni nem mindig egyszerű feladat, mivel minden nép kicsit másféle alapanyagokat használ. Tejfölt és túrót például nem sok országban talál az ember lánya, de amikor a helyi szokásokat ilyen jól fel tudja használni a legfinomabb magyar ételek elkészítésére, akkor nagyon nagy az öröm!
Az argentinok egyébként nagyon édesszájúak, ezért már az első pillanatoktól kezdve tudtam, hogy a kedvenc magyar édességemet muszáj megkóstoltatnom velük. Nem tévedtem, a córdobai magyarok oda voltak érte. A kürtőskalács tehát méltán híres-neves édesség, pedig milyen egyszerű! Csak egy finom kalácsrecept kell hozzá és egy farúd, amire rátekerjük, azután már mindegy, hogy van-e parillánk, vagy a tábortűz parazsánál sütjük meg.
Biztosan csinálunk még ilyet!
