Aki Erzsébet királynőről is készített portrét...

/ Csibi Balázs /
csibi.balazs képe
Kanada közel harminchat milliós lakossága nap mint nap egy magyar művész munkáját láthatja. Bizonyára sokan nem is tudják, hogy a pénztáraknál kiadott érmék egy részén Erzsébet királynő portréját Pédery-Hunt Dóra alkotta.
Pédery-Hunt Dora által tervezett 5 dolláros érmeÁdám és Éva ábrázolás, 1965, 70 mm-es bronzmedálKodály Zoltán portréja, 1970, 100 mm-es bronzmedál

A képzőművész pályafutását Budapesten kezdte a Magyar Iparművészeti Főiskolán, díszítőszobrász szakon. Ahogy Dancs Rózsa Érmékbe örökített lélek című életrajzi írásában is megemlíti: a második világháború után a szabadabb Nyugatot választotta új otthonának. Tehetsége már ekkor megmutatkozott, azonnal saját szakterületén dolgozhatott mint templomi belső tervező, illetve pedagógus. Saját mestermunkáit a sokféle és különleges érmek jelentették. 1965-ös első önálló kiállítása után pályafutása minden korábbinál meredekebben ívelt felfele. 

1990-ben modellt ült neki II. Erzsébet brit királynő, és a portré nyomán készültek el az egy-, és kétdolláros, valamint az 1, 5, 10 és 25 centes érmék is. Bár azóta forgalomba kerültek új domborművel illusztrált pénzérmék, könnyen a kanadai polgár kezébe kerülhet egy-egy érme a magyar művésznő által készített sorozatból is. A szakirodalom kiemeli: ez volt az első alkalom, hogy a királynő arcképét nem brit művész tervezte. Pédery-Hunt Dóra munkássága rendkívül színes és szerteágazó volt. Témák tekintetében számos területet érintett, készített medált Ádám és Éva ábrázolással, de Kodály Zoltánt is megidézte egy alkotásán. Számos díjat is tervezett egy-egy medál formájában: így például a Cansave Children Award (1971) is az ő munkája.

Fontos szervezője volt a torontói magyar kulturális életnek: a Royal Ontario Múzeumban 1970-ben szervezett gálaesttel a Magyar Helikon Társaságot a helyi kulturális elitbe segítette. Aktív résztvételével nemcsak a kanadai-magyar szervezetek rendezvényeinek minőségét emelte, hanem számos kanadai eseményét is. A művésznő 2008-ban elhunyt, egyedülálló alkotásai a huszadik századi éremművészet alappillérei. Kisplasztikái számos kiállításon voltak láthatók, és bizonyára lesznek a jövőben is.