Mi kell egy remek hétvégi kiránduláshoz?
1) Jó társaság
Remek csapat jött össze a Csillagösvény Egyesület által szervezett, immár hagyománnyá váló éves almaszüretre és piknikre. A vasárnapi iskolás gyerekekkel és szülőkkel kirándultunk a zöldbe szeptember végén, egy verőfényes vasárnapon.
2) Egy jó hely
Okán, a Labonté de la pomme almaföldön jártunk. Ez az eldugott kis zug Montreáltól nagyjából 60 km-re található: bájos, dimbes-dombos vidék gyümölcsösökkel borítva ameddig a szem ellát. Ám a hely jóval többet tud, mint azt egyszeri halandó első látásra gondolná. A gyümölcsfák között megbújik egy komplett kültéri sütöde és egy beltéri étterem (inkább kávézó) , valamint egy kis bolthelység, ahol helyi juharszirupot,almazselét és hasonló nyalánkságokat árulnak. Az farmon nejlonzsákot lehet vásárolni, és abba szedni az almát (illetve korlátlan mennyiséget el is lehet fogyasztani idő közben).
3) Szép idő
Bár az időjárás jelentés az utolsó pillanatig kétségek közt tartott minket a vasárnap délutánra várható vagy nem várható csapadékmennyiséget illetően, végül szerencsére mégis úgy döntöttünk, elindulunk és milyen jól tettük! Szinte egész nap hét ágra sütött a nap, és igazán nyárias volt az idő.
4) Finom falatok
A már említett sütödében mennyei finom sajttal töltött, frissen sütött almáscipót lehet kapni, de erre szinte nem is volt szükség, annyi minden került a terített asztalra. Minden volt, ami csak szem-szájnak ingere: többféle mennyei zakuszka, szalámi, zöldségek, sajtok, máj és édességek is. Ezeket hangulatos faasztaloknál ülve fogyasztottuk el, és senki sem maradt éhesen…
5) Sok játék
De mire is mentünk volna játék nélkül? Az asztaloktól nem messze ugráló és gumilabdák, a kisebb erdős részen pedig állatokat lehet etetni: tyúkok, bárányok, nyulak és kecskék harcedzett serege várta türelmesen a simogató gyerekkezeket. A fák között a gyerekekkel a növények életéről tanultunk, (ritkán adódik ilyen remek helyzet szemléltetve elmagyarázni valamit) hogyan lesz a magból csemete, majd faóriás, és a kidőlt, korhadt fákat hogyan hasznosítja újra a természet például gombák segítségével. Ezután mindenki nagy örömére botokból, ágakból egy kis kunyhót építettünk.
Ha ez még nem lett volna elég, bevettük a kukoricalabirintust is (örömmel jelentem, kijutottunk… ), valamint traktoros sétakocsizással koronáztuk meg ezt a vidám napot.
Egy szó mint száz, almát végül nem sokat szedtünk, de annál jobban éreztük magunkat, egy pompás napot töltöttünk el együtt a zöldben. Jövőre reméljük, még többen leszünk!
