Advent második vasárnapján az Ars Musica adott otthont Münchenben A lovag és a kis bolha című gyermekelőadásnak. A zenés, verses produkció számos olasz és német nyelvű bemutató után Münchenben magyarul is debütált. Gál Csaba dalszínháza gyerekeknek és a gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt szól. Az interaktív előadás a zene és a mesék világába kalauzolja a nézőt a főhősök történetén keresztül. A teltházas előadás alkalmával az előadóművészt kérdeztem a dalszínházról, a mesékről, a hivatásáról, arról a sokszínű művészeti tevékenységről, amely évtizedek óta kitölti az életét, sok néző örömére.
Mit jelent pontosan a dalszínház?
Amikor megírtam A lovag és a bolha című mesét, akkor elgondolkoztam rajta, hogy koncertként vagy színházi előadásként kellene bemutatni. A történetnek van ugyan prózai része, de elsősorban a zene, a dal a meghatározó. Zenésztársaimmal sokat beszélgettünk erről. A zenélés mellett mindenki aktívan részt vesz a színházi életben is, így végül úgy döntöttünk, hogy legyen dalszínház gyerekeknek.
Miért éppen a mesék birodalma?
Jómagam nagyon szeretem a meséket, népmeséket. Mesén nőttem fel: Benedek Elek meséin, Kinizsi Pálról szóló meséken. Ezek az élmények, emlékek a mai napig elkísérnek. Felnőttként is szeretek mesét olvasni, sokat lehet belőlük tanulni. Mint zenepedagógus, sokat foglalkozok gyerekekkel, gyerekeket is tanítok, jól érzem magam velük és a mesék világában.
Mióta élsz Münchenben?
1986 óta, 30 éve. Ez nagyon hosszú idő, ami alatt soha nem szakadt meg a kapcsolatom Magyarországgal és az otthoni barátaimmal. Amióta a világ megváltozott és interneten, telefonon is napi szinten lehet tartani a kapcsolatot, nem érzem annyira a távolságot, de természetesen egészen más a müncheni életem. Akárhogy nézzük, ez egy speciális helyzet, hiszen magyarként élek a bajor fővárosban.
Ha jól tudom a gyermekszínházon kívül más előadó művészeti tevékenységgel is foglalkozol és tanítasz is. Mi az, ami életed legnagyobb részét kitölti?
Ahogy említettem, magyarként élek Münchenben, ez talán az egyik legfontosabb. A másik, ami kitölti az életem, hogy zenész vagyok, illetve irodalmat szerető ember. A zene és az irodalom, ami a magánéleten kívül teljes mértékben kitölti az életem. A gyerekszínház mellet vannak önálló műsoraim is, épp most készült el egy újabb magyar előadásom Őrizem a szemed – öt évszázad énekes poézisa címmel, amelynek a Nürnbergi Magyar Kultúregyesületnél lesz a bemutatója 2017. február 10-én. Régi korok énekelt verseit – Tinódi Lantos Sebestyén, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai Vitéz Mihály, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila költeményeit adom elő. Ezeket a verseket – Tinódi és Pálóczi dalain kívül – én zenésítettem meg. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én még ismerhettem az emigráció költészetének több neves képviselőjét. Az 1980-as években Münchenben rendkívül gazdag volt a magyar kulturális élet, köszönhetően több kulturális egyesületnek és a Szabad Európa Rádióban dolgozó magyar újságíróknak, akik között több költő is volt. Emellett több magyar nyelvű folyóirat is megjelent Münchenben, mint a Nemzetőr, amelynek alapító tagja és főszerkesztője Tollas Tibor volt. Szamosi József a Szabad Európa Rádiónál hangjátékokat írt, és különböző irodalmi munkákat végzett, ő volt az Életünk folyóirat szerkesztője is. Hajnal László Gábor írásai az általa alapított folyóiratnál, az Új látóhatárnál jelentek meg. Feltétlen meg kell említenem Máté Imre költőt, akinek egy időben kiadója is volt (Etana kiadó 1972-1983-ig működött). Farkas Katalin orvos, költő verse is szerepel a műsorban. Az ő férje Csernohorszky Vilmos orvos, közíró, a Nemzetőr vezércikk írója volt. Ezeknek a szerzőknek a művei számos nyugati lapban megjelentek, nem csak Münchenben, hanem Amerikában is. Sajnos közülük már senki nem él. Az említett magyar nyelvű műsoromban az emigráció költészetéből, a régi korok verseiből és a mai magyarországi, kortárs irodalomból hangoznak el megzenésített versek. Magyarország és én címmel Elisabeth Rass német színésznővel van egy nagyon szép műsorunk, amelyben 20 magyar költő versét mutatjuk be magyarul, németül és tekintettel arra, hogy Elisabeth Párizsban nőtt fel, franciául. Az előadáshoz én írtam a dalokat. Érdekességképpen megemlíteném, hogy 2005-ben az UNESCO által meghirdetett József Attila-emlékév során Pécsi Ildikó színművésznővel, Szűcs Istvánnal, a Kormorán zenekar tagjával és Elisabeth Rassal nagy sikerű, kétnyelvű irodalmi estünk volt itt Münchenben a Gasteigban. Amit még mindenképpen megemlítenék, az a Künstlerkreis Kaleidoskop, amit 1987-ben Prinz Luitpold von Bayern alapított több íróval, művésszel. Ennek a művészkörnek 2009 óta vagyok a vezetője. Ez az egyik legidősebb művészkör Münchenben, és nagyon fontos részét tölti ki az életemnek.
Tekintettel sokszínű művészeti tevékenységedre, hogy ismer a közönség előadóművészként, gitárművészként, zeneszerzőként?
A lovag és a kis bolha című zenés gyermekelőadás esetében én vagyok az író, a dalszerző, a rendező. Zenét írok, tanítok, koncertezek, magyar és német versek megzenésítésével foglalkozom, és ahogy említettem :különböző zenés, irodalmi programjaim vannak. Írtam filmzenét, illetve színházi zenét. Mégis azt hiszem, inkább dalszerzőként, előadóként ismer a közönség.
Hol lehet az előadásaidról információkat találni?
A facebook oldalamon, illetve a weblapomon. Ezeken az internetes portálokon pontos információk és részletek várják az érdeklődőket az előadásokkal kapcsolatban, helyszínt és időpontot is beleértve természetesen.
Gál Csaba munkája ötvözi a zene és a magyar irodalom világát. Tevékenysége a müncheni és németországi magyar diaszpórában kiemelten jelentős. Előadásai gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt szólnak. Örökségünk ápolását szolgáló, értékőrző, értékteremtő művészi műsorait, előadásait szívből ajánlom az olvasó figyelmébe.
