Magyartanárnak vallom magam, s már jó ideje keresem az érintkezést a magyar nyelvvel minden szinten, minden téren. A Magyarország leghidegebb pontjaként hírhedté vált Szécsényben nőttem fel, s bár 18 éves korom óta Budapesten élek, világlátásomat, személyiségemet döntően formálta a palócföldi kisváros légköre, tájnyelve, a paraszti munka, a föld és az állatok szeretete.

Magyar-német és magyar mint idegen nyelv szakon végeztem az ELTE-n. Az első kettő szép összefonódásaként értelmezem a harmadik választását: anyanyelvemet és kultúrámat ismertethetem meg külföldiekkel. Dolgoztam általános iskolai némettanárként is, de fő tevékenységem mindig a magyarnyelv-tanítás és az oktatásszervezés volt. A Balassi Intézetben magyar származású, diaszpórából érkezett ösztöndíjas fiataloktól kezdve külföldi egyetemek magyar szakos hallgatóin át az egyetemi előkészítős távol-keletiekig sokféle diákcsoportnak tanítottam már magyar nyelvet. Több budapesti és külföldi (Kanada, USA, Finnország, Németország) tanártovábbképzésen, konferencián műhelymunkát tartottam a külhoni magyartanárok számára, hogy ezzel is segítsem a hétvégi magyar iskolákban folyó áldozatos munkájukat.

2011-ben Balassi-füzetek címmel elindítottunk egy származásnyelvi tananyagsorozatot a külhoni magyar közösségek gyermekei számára. Ma már öt kötetet használnak szerte a világban. Részt vettem az eMagyarul c. online tananyagok kidolgozásában is.

A kislányommal együtt töltött időszak lehetőséget adott arra is, hogy elmerüljek a legkisebbek nyelvi és kulturális nevelésében. Elkezdtem olyan baba-mama foglalkozásokat tartani, ahol népdalkincsünk, mondókáink, ölbeli játékaink révén néphagyományaink elevenednek meg.

Mindig is szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen szép munkám van, és várakozásokkal tölt el, hogy németországi közösség életét segíthetem, és reményeim szerint szellemi gyarapodásukat, magyar identitásuk erősödését szolgálhatom.