A programot két körülmény hívta életre: a Regensburgi Konzuli Magyar Iskola felső tagozatos diákjai közül erősen kisebbségben vannak a 14 éven felüliek, így a differenciált oktatás keretein belül elég csekély idő jut arra, hogy a rendelkezésünkre álló, heti 90 percen belül szóban hosszabban megnyilatkozzanak. A másik: kell egy hely, ahol találkozhatnak a 14-20 vagy akár 20-25 éves fiatalok, hogy magyarul beszélgessenek az őket érdeklő témákról. Első alkalommal valóban csak a hétvégi magyar iskola „nagydiákjai" jöttek el, aztán hoztak egy-egy barátot is, s reméljük, hogy hamarosan többen is csatlakoznak csevegős szerda estéinkhez.
Hogy mit is csinálunk pontosan? Meghallgatunk egy-két jó magyar számot. Korra, stílusra, előadóra nézve mindenevők vagyunk: hallgattunk már Rúzsa Magdit, Anna and the barbies-t, Illést, Budapest Bárt, Gesztit. A fülbemászó dallamok élvezete mellett elsősorban a szövegekre koncentrálunk: nyelvileg és tartalmilag is kivesézzük a hallottakat. Szinte már verselemzéshez hasonló módon közelítünk olykor egy-egy dalhoz, és a fiatalok élvezettel merülnek el az álruhába öltöztetett konverzációs óra szókincsfejlesztő, kifejezőkészséget javító gyakorlataiban.
A dalokat tematika szerint válogatjuk ki hétről-hétre: én és a társadalom, a nagy életszakaszok, generációs különbségek, házasság, szerepek a családban. Így folytatjuk a jövőben is. Érdekesnek találják, van mondanivalójuk róla, vannak kérdéseik hozzá, ugyanakkor nyelvtanárként a háttérből azzal a céllal hozakodom elő ezekkel a témákkal, hogy észrevétlenül felkészüljünk a felsőfokú szóbeli nyelvvizsgára. Éppen ezért képeket is társítok az aktuális részhez. A fotók segítenek beszélgetni: gondolatébresztőek, egy személlyel vagy helyzettel lehet azonosulni, véleményt formálni róla.
Tanulságos számomra is, milyen szavakat ismernek azok a fiatalok, akik például három-öt éve már Németországban élnek, tökéletesen beszélnek magyarul, de nem olvasnak mindennap az anyanyelvükön, nem magyar oktatásban részesülnek az iskolában. Egy-egy elvont kifejezés értelmezése, elmagyarázása már fejtörést okoz. Ilyen volt például az önfeledtség. Volt, aki az időskori memóriazavarokkal keverte, volt, aki érezte, hogy ez nem helyes értelmezés, de nem tudta megmondani, mit jelent. A „tiszta lappal kezd” és a hasonló kifejezések szintén abba a szegmensébe tartoznak a nyelvnek, amely a beszélgetés alatt nem jut eszükbe, vagy egyáltalán nem ismerik. Szóval van, mit tanulni, csiszolni, ápolni még a teljesen magyar diaszpórás családokban is, hogy ne kopjon a magyar nyelv. Nem érdemes legyinteni azokra, akik úgy beszélnek, mint a vízfolyás magyarul, s látszólag semmilyen különbség nincs egy magyarországi és egy németországi 15 éves magyar nyelvhasználata között. Ebből alakulhat ki az az állapot, amit több, különböző kontinensen élő magyar fiatal egymástól függetlenül fogalmazott meg: „Magyarországon mindenki külföldinek tart, mert nem beszélem úgy a nyelvet, mint ők. Gyerekesnek érzem magam, ha meg kell szólalnom magyarul."
Bízom benne, hogy a MAZI ifistái a közeljövőben valóban letesznek egy felsőfokú nyelvvizsgát magyar nyelvből, s így élnek azzal a kinccsel, ami megadatott számukra: anyanyelvükből könnyedén megszerzik azt a bizonyítványt, amellyel a kezükben ütőképesebb önéletrajzot írhatnak, jobban tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon, és nem utolsó sorban fel tudják mutatni, amikor a magyarországi felsőoktatási rendszerbe szeretnének bekerülni, s kérik tőlük az igazolást arról, milyen szinten tudnak magyarul.
A nyelv pallérozása mellett fontosnak tartom, hogy a külföldön élő magyar fiatalok ne csak azt a magyar zenét ismerjék, amit esetleg a szüleik hallgatnak, agyonhallgatnak, unalomig hallgatnak nosztalgiázva, hazagondolva. Bár az internet és az okos készülékek korában akárki megnézheti, melyek a kedvelt, népszerű, menő zenekarok ma Magyarországon, az eddigi példákat látva, nem teszik meg maguktól. Az okok most lényegtelenek. Az a fontos, hogy felnyissuk a szemüket és a fülüket arra, hogy napjainkban is születnek magyar nyelvű dalok, íródnak szép szövegek, s így ne egy konzervált Magyarország-képük legyen, hanem - divatos kifejezéssel élve - up-to-date-ek maradhassanak. Mindezt állítom én, aki Kerekítő-foglalkozásvezetőként a néphagyományok, a magyar népdalok, mondókák, csecsemőkortól kezdve a tiszta népi forrásból származó kincseinkkel való megismertetés mellett tettem le a voksomat. Mindkettőt fontosnak tartom, hogy a nyelvben és kultúrában egyaránt otthon érezzék magukat a tinédzserek, a fiatal felnőttek is.
Hálás vagyok azért, hogy találtam egy olyan helyet, amely megfizethető áron kínál termet, és befogad egy ilyen programot, és végtelenül hálás vagyok azért, hogy találkoztam olyan fiatalokkal, akik nyitottak erre a játékos munkára, akikben megfogalmazódott az igény arra, hogy anyanyelvüket ápolják, még akkor is, ha ez elhúzza egy hétköznap estéjüket, és így kevesebbet játszhatnak a telefonjukon.
Várunk minden kedves érdeklődőt Regensburgból és a környékéről, aki szerda esténként szeretne velünk együtt hangolódni a magyar nyelvre!
