Weidenben jártam, magyarokat láttam

/ Gordos Katalin /
gordos.katalin képe
Weiden Észak-Bajorország egyik kedves kistelepülése a cseh határhoz közel. Bár Nürnberg vonzáskörzetébe tartozik, mégis egy tettrekész tanárnő úgy gondolta, hogy helyben, a lakóhelyén is létrejöhet egy magyar iskola. Firbás Melinda kezdeményezésére a 2015/2016-os tanévtől a weideni kisdiákok kéthetente szombatonként tanulnak együtt írni, olvasni. Csatlakoztak a konzuli oktatási modellhez, azaz a Weideni Magyar Iskola a Bajorországi Magyar Iskola (BMI) egyik iskolacsoportja, ahol a diákok a tanév végén Magyarország müncheni főkonzulja által is aláírt tanúsítványt kapnak az oktatáson való részvételről, amely a bajorországi iskolai bizonyítványba bejegyeztethető vagy ahhoz csatolható.
Weideni Magyar Iskola - foglalkozásWeideni Magyar Iskola - foglalkozásWeideni Magyar Iskola - farsangKerekítő Ovimóka Weidenben

Firbás Melinda, az iskolacsoport vezetője és tanára egyben, a Szegedi Tudományegyetem magyar szakán, magyar mint idegen nyelv szakirányon végzett, s rendkívül lelkesíti őt, hogy Németországba költözve is gyakorolhatja hivatását. Időnként nyílt napokat szervez, amin részt vesznek a diákok szülein, testvérein kívül azok a magyar családok is, amelyek még nem íratták be a magyar iskolába a gyermeküket. Így ünnepelték együtt például a farsangot is. Egy ilyen alkalomra kaptam meghívást én is: 2017. március 25-én mintegy harmincan együtt barangolhattunk a magyar mondókák, népdalok meseszép erdejében, s képzeletben még Magyarország tájait is bejártuk.

Délelőtt Kerekítő Ovimókával vártuk a 3-7 éves gyerekeket. A tavaszi foglalkozáson Kerekítő manóval együtt virágokat ültettünk, locsoltunk, körtáncot jártunk. A Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdal felhívására párban is ropták az óvodások. Természetesen nagy sikert aratott a vonatozás, ahol lépteinket Illyés Gyula Mozdony című költeményére szaporáztuk. A vidám együttlét összenevetéseit az ejtőernyős-labdás játék során nagy kacajok követték. A foglalkozás után a gyerekek kipróbálhatták a népi ritmushangszereket is. Az önfeledt játék közben megannyi mondókát, verset mondtunk, népdalt énekeltünk, amely kellemes élménnyel párosult, így bízom benne, hogy a gyerekek magukkal viszik képzeletbeli batyujukat, otthon kicsomagolják, továbbmondják, s egyszer ők is hasonlóan játszanak majd németországi magyar gyermekeikkel.

A délután az iskolásoké volt. A magyar kultúrával és földrajzzal töltöttünk néhány órát. Térképek, prospektusok, színes ceruzák és dalok segítségével Magyarország tájaival, folyóival, városaival ismerkedtünk. A földrajzi nevek helyesírási kérdéseire is kitértünk, de jutott időnk arra is, hogy mindenki bemutassa röviden azt a vidéket, ahonnan származik. Az országismereti vetélkedőn három kis csoport mérhette össze tudását: az anyukák, apukák is lelkesen versengtek, tippeltek, rejtvényt fejtettek, emlékeztek iskolás éveikre. Megtudtuk például, hol vannak a bazilikák, hány kilométert kellene úsznunk, ha indulnánk a Balaton-átúszáson, vagy éppen miért hirdettek 2017-ben Arany János-emlékévet. A játék résztvevői maguk fogalmazták meg, hogy mi az arany-, ezüst, illetve bronzérmes csapat jutalma: a rengeteg információ, amivel az együtt töltött délután folyamán gazdagodhattunk.

Hogy kivel, mivel is találkoztam Weidenben? A nagyvilághoz képest egy csipetnyi magyarral, akikre a rendkívüli tudásszomj, a jó hangulat, a nyitottság, a szülőhaza tisztelete, az anyanyelv szeretete a jellemző. Ennek szellemében kívánok további jó munkát a Weideni Magyar Iskolának, ahol szeretettel várják az újonnan csatlakozókat is!