Az emlékesten olyan történetek kerültek napvilágra, melyekre valószínűleg nem számított a hallgatóság.
Az 1956-os eseményekről információs előadást tartott Dr. K. Lengyel Zsolt, az intézet vezetője. A fényképekkel gazdagon illusztrált, vetített képes ismertető a helyszínhez méltóan valóban egyetemi előadásokra emlékeztetett. A képek megidézték a bozalmakat, a rombolást, az elnyomást, ugyanakkor a bátorságot, a tettre készséget is. Döbbenetes és egyben megrendítő volt belelátni azokba a hétköznapi helyzetekbe, amikor például egy bolt kirakatára óriási betűkkel felfestették a „RUSZKIK HAZA!" feliratot, vagy miként a Magyar Írószövetség adakozásra hív egy utcára kitett ládával, hogy megsegítsék a mártírok családját. Az előadó kiemelte, hogy a forradalom kétszer győzedelmeskedett. Másodszor akkor, amikor 1989. június 16-án újratemették az áldozatokat.
60 évvel ezelőtt az egész világon tüntetéseket, felvonulásokat szerveztek a magyarországi események ellen tiltakozva. A Müncheni Egyetem hallgatói tevőlegesen, konkrét segítséget is nyújtottak azoknak, akik menekülni kényszerültek az országból vagy a menekülés mellett döntöttek. Ezek a diákok a segítségnyújtás miatt az 1956/57-es tanév őszi félévében megszakították az egyetemi tanulmányaikat. A Siemens gyár által rendelkezésükre bocsátott Volkswagen busszal az osztrák-magyar határra utaztak Pamhagenhez, felállítottak egy támaszpontot, és segítettek a magyar menekülteknek átjutni a zöld határon, majd Münchenbe szállították őket. Tették mindezt mintegy 15-ször. Más diákok müncheni cégektől, magánemberektől pénzt, élelmiszert, ruhát gyűjtöttek, találkozási pontokat és szállást rendeztek be, illetve támogatták a rászorulókat a letelepedés, a beilleszkedés további állomásain: hivatali ügyek, nyelvtanfolyamok. 1957 elején létrehozták az "Ungarn Patenschaft der freien Welt e.V." (Magyarország patronálása a szabad világ részéről) nevű egyesületet. Hogy a nyilvánosság felé is kifejezzék összetartozásukat, szolidaritásukat, egy kitűzőt készíttettek, amelynek a költségeit a gyártó cég magára vállalta. Horst Kandar maga is az egysület tagja volt, a haráron is, majd később Münchenben is kivette a részét a munkálatokból. Elmondása szerint olyan élményt adott számára az az időszak, amely az egész életére rányomta a bélyegét. Tíz évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján ez az ember besétált Münchenben a Magyar Intézetbe, és egy kis dobozt adott át Dr. K. Lengyel Zsoltnak. Azt mondta, tegyenek vele azt, amit jónak látnak. Az eredeti 1957-es, megsárgult dobozban egy sereg '56-os kitűző lapult. Azóta a Müncheni Magyar Intézet Könyvtárának Különgyűjteményében őrzik ezeket az értékes relikviákat. A jubileumi év alkalmából az intézet vezetője a programsorozat néhány előadóját, illetve vendégét – ahogyan fogalmazott: Magyarország barátait - ezen eredeti '56-os kitűzővel ajándékozta meg.
Baumgartner Bernadette, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárának tudományos munkatársa, a Balassi Intézet vendégkutatója Hanák Gábor Egy elmaradt mozielőadás emléke című művéről beszélt, majd levetítették a film német nyelvű feliratokkal ellátott változatát, amely kizárólag archív film- és hangfelvételekből áll. A vendégek szinte az események részeseinek érezhették magukat, ahogyan a hatalmas kivetítőn megelevenedtek a forradalom napjai, ahogyan újra felharsogtak a rádió szavai. „Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk" - hangzott el 1956. november 4-én Debrecenben, s hallgatta oly sok magyar feszült figyelemmel a rádió előtt várakozva. „Ezt én is hallottam akkor"- súgta oda fülembe a mellettem ülő idősebb úr. Az emlékest utáni beszélgetésünkkor kiderült, hogy tizenévesként akkoriban Kolozsvár mellett a családjával együtt ők is a rádión keresztül követték nyomon, mi zajlik Magyarországon.
Az információgazdag est egy könyvbemutatóval folytatódótt. Ilona néni titkos fotóalbuma címmel Gudrun és Wolf Brzoska bemutatatták az újonnan megjelent könyvüket. A kétnyelvű kiadvány az ´56-os események helyszíneit ábrázoló, korabeli és jelenkori fotókat egymás mellé állítva, fényképes kordokumentumként szolgál. A képeket nézegetve budapesti lakosként különösen izgalmas képzeletben bejárni Ilona néni útját, aki - valószínűleg minden bátorságát összeszedve - végigsétált az Üllői úton, járt a Blaha Lujza téren, a Kálvin téren, a Duna-parton, és néhány budai helyszínen is fotózott. Aztán évtizedekig rejtegette féltve őrzött kincsét, nehogy neki vagy a családjának bántódása essen amiatt. Élete alkonyán végül gondozójára bízta az albumot, így kerülhetett Varga-Nagy Zsuzsannához és Gudrun Brzoskához, akik sajtó alá rendezték az anyagot. Wolf Brzoska hazafias érzelmeket táplálva beszélt olyan eseményekről, amelyek nem kerültek be a történelemkönyvekbe. Elhivatott tanáremberként mesélt lakóhelye testvérvárosáról, Esztergomról: a noviciusok értesülve a budapesti történésekről, azonnal a fővárosba akartak sietni, hogy a forradalom és szabadságharc részesei lehessenek, azonban autójukat eltérítették, így a városból sem sikerült kijutniuk, mert tőrbe csalták, végül kivégezték őket. A Brzoska-házaspár magával hozott egy kétnyelvű tablósorozatot is, amelyet tíz évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából egy projektmunka keretében készítettek az esztergomi és egy baden-württembergi gimnázium diákjai. A terembe belépve, ahol az emlékestet megszervezték, egy Esztergomból származó, eredeti '56-os lyukas zászló hívta fel magára a figyelmet.
Az előadások után a Müncheni Magyar Intézet Egyesület magyar borokkal vendégelte meg a résztvevőket .
