A Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület szervezésében, de az Első Magyar Református Egyház rendezvénytermében került sor a megemlékezésre, a Magyar Házban folyó felújítási munkálatok miatt. Az esemény egy finom ebéddel kezdődött, majd az ünnepi műsort a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület elnöke, illetve a szervezőtitkár nyitotta meg. Idén különösen jelentőségteljes március 15-e, ugyanis pontosan 175 éve történtek az 1848-as forradalmi események, valamint idén ünnepeljük Petőfi Sándor 200. születési évfordulóját is. Erre Török Tamás alkonzul is felhívta a figyelmet az ünnepi műsor nyitóbeszédében. A múltbéli eseményeket a Kálvin Magyar Oktatási Szövetség diákjai elevenítették fel egy rövid történettel és a 12 pont összefoglalásával, illetve azt is megmutatták, milyen jól emlékeznek a szabadságharcról tanultakra még egy évvel később is. Ezután következett a műsor elmaradhatatlan eleme, a Nemzeti dal elszavalása, amelyet a Vancouveri Magyar Színház egy tagja adott elő. A színház vezetője ezután a "Föltámadott a tenger" című verset mondta el, mely a Petőfi versek közül talán a legjobban adja át a forradalmi érzelmeket. A műsor további részében volt még egy rövid cselló koncert, melyben Johannes Brahms "4. Magyar Táncát" hallhattuk. Habár a szerző nem rendelkezett magyar felmenőkkel, mégis megragadták a dallamok és olyan művet alkotott, amelyet a világ minden táján felismernek, s melyre magyarként méltán lehetünk büszkék. Az ismerős dallamok után szintén a Vancouveri Magyar Színház képviseletében elszavalták a "Magyar vagyok" és a "Készülj hazám" című verseket, szintén Petőfi tiszteletére. A műsor vége felé közeledve következett a Forrás Tánccsoport előadása. A három táncos pár még az apró színpadon is forgatagot varázsolva, gyönyörű népviseletben adott elő dél-alföldi táncokat. Végül a megemlékezést a Vancouveri Magyar Cserkészek zárták, akik egy benti tábortűz mellett március 15-ével kapcsolatos gyermekverseket szavaltak, és a leghíresebb forradalmi énekekkel buzdították a jelenlévőket a közös éneklésre. Így történt, hogy körülbelül száz ajakból egyszerre zendültek fel a "Gábor Áron rézágyúja", a "Kossuth Lajos azt üzente" és a "Kossuth Lajos táborában" című nóták, miközben egymás kezét fogva, mint annak idején a forradalmárok, magunk is átélhettük a magyar összetartozás élményét.
