Virtuális szimpózium az első argentin magyar bevándorlók építészeti emlékéről
Az est meghívottjai Dr. Gelényi Csaba Buenos Aires-i magyar nagykövet, dr. Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, Pajor Sándor építész és chacói tiszteletbeli magyar konzul, valamint Zsonda Márk kulturális antropológus, a Kőrösi Csoma Sándor Program korábbi ösztöndíjasa voltak, akiket különféle szálak fűznek a chacói magyar házhoz. Így különböző szemszögből és szempontok szerint nyújtottak bepillantást a ház múltjába, jelenébe és jövőjébe. A beszélgetést jómagam mint a Villa Angela-i Magyar Egyesület jelenlegi Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasa moderálhattam.
A rendezvény aktualitását az adta, hogy ez az 1917-ben épült ház jelenleg épp úton van Magyarország felé több tucat mezőgazdasági gazdálkodási eszközzel, régi szállítóeszközökkel és a mindennapi élet régi darabjaival együtt (bútorok, evőeszközök, használati tárgyak azokból az évekből). Mindez eredeti helyéről, Chaco tartományból, Villa Angela város közeléből költözik a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Szerkezeti elemeket, a ház eredeti nyílászáróit, vályogfalak darabjait és minden mást is odaszállítanak, ami a háznak Magyarországon történő pontos felépítéséhez szükséges.
A “házak” (népies elnevezés, más néven tanyasi házegyüttes) egy nagy udvart közrefogva épültek. A magyar bevándorlók keze munkáját dicsérő házat Villa Angela külterületén, a Puppo iskola szomszédságában, Chaco tartomány Mayor Luis Jorge Fontana megyéjében, a Juan José Paso nevét viselő kolóniához tartozó szántóföld és tanya területén építettek egykor. A 20. század elején a régióban letelepülő magyarok kulturális örökségéről van tehát szó, melynek eredeti elemei és darabjai hajón teszik meg most az utat Európa felé, ugyanolyan módon, ahogy egykor a bevándorlók és magának a háznak a megépítője is Argentínába érkezett.
A chacói ház hosszú útját évekig tartó kutatómunka előzte meg. A szentendrei Skanzen igazgatói – dr. Cseri Miklós és dr. Sári Zsolt – korábban ugyanis több alkalommal ellátogattak Villa Angelába, hogy elvégezzék a ház eredeti elemeinek összegyűjtését. Az utak során jelentős kutatásokat, illetve néprajzi gyűjtőmunkát és terepmunkát is végeztek. A munkát dokumentáló fotók közül egy válogatás itt megtekinthető.
Dr. Cseri Miklós főigazgató elsőként szólhatott az érdeklődőkhöz a szeptember 8-i előadáson. Értékes, gazdag képanyaggal illusztrált előadásában egyrészt muzeológiai nézőpontból vázolta a Skanzen koncepcióját és bemutatta részleteiben azt az 1998-tól folytatott munkát, amely tudatosan irányult a glóbusz magyar diaszpóráiból származó építészeti emlékek felkeresésére és Magyarországra történő szállítására. E muzeológiai-nemzetpolitikai koncepció kifejtése különleges kontextusba helyezte a chacói magyar ház hazajuttatását, és megismertette a hallgatósággal azokat a szakmai összefüggéseket, amik a házat és a tárgyakat Magyarországra „vonzották”, és amibe a Skanzen majd „beilleszti” ezeket az emlékeket.
A főigazgató arról is beszámolt, hogy a (terep)munka során kiváló együttműködés valósult meg. Pajor Sándor építészként ehhez a legjobb szakmai támogatást biztosította. Sándor ugyanis nemcsak eredeti foglalkozása révén, hanem személyes, családi szálak révén is kötődik a Szentendrére költöző házhoz: a ház építője, Pajor János (Ürményháza, 1897–Villa Angela, 1935) a nagyapja volt.
A közös munka eredményeképpen világot láttak az építészeti tervek, amelyek eredetileg soha nem készültek a házhoz. Egy olyan építményről volt ugyanis szó, amelyet a bevándorlók, a földműveléssel foglalkozó nagyszülők igényei és elképzelései hívtak életre, annak jegyében, amit ma "népi építészetnek" szokás nevezni és amelyben az ő akkori térbeli eloszlásra vonatkozó elképzeléseik érvényesültek.
A többszörös kötődés okán Pajor Sándor tiszteletbeli konzul is előadóként vett részt a rendezvényen és prezentációja keretében részletesen bemutatta a régió népi építészetének fő jellemzőit. A hallgatóság bepillantást nyerhetett a ház történetébe is; elhangzott, hogy a nagyapa, családja és szinte az összes többi magyar bevándorló földműves hivatással érkeztek Chacóba, és ehhez értettek, nem pedig házak építéséhez. Házaikat olyan módon építették, hogy azok a mindennapi élet igényeinek és szükségleteinek feleljenek meg: a munkavégzés, a létfenntartás követelményeinek, illetve az élelem biztosításához és a pihenéshez szükséges feltételeknek és eszközöknek megfelelően. Mindezt a vad és barátságtalan vidék közepén, ahová az 1910-es években érkeztek.
A virtuális szimpóziumon jelenlétével megtisztelt bennünket Magyarország Buenos Aires-i nagykövete, Dr. Gelényi Csaba is, aki értékes gondolataival gazdagította a közönséget. Nagykövet úr a ház Magyarországra szállításához szükséges engedélyeztetés során az utóbbi években összefogta a ház ügyével kapcsolatos nagyívű bürokratikus háttérmunkát. A keddi rendezvény alkalmával szólt a ház kulturális és történelmi értékéről, így a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba való szállítás jelentéséről és jelentőségéről Magyarország és Argentína számára, valamint eme gesztusnak a chacói, de az egész argentin magyar diaszpóra számára hordozott üzenetéről is.
A rendezvényen szintén előadóként vett részt Zsonda Márk kulturális antropológus is, akinek személyében a chacói diaszpóra jó ismerője és kutatója szólt a hallgatósághoz. Márk ösztöndíjasként hat éven keresztül rendszeresen ellátogatott Villa Angelába és környékére, évente hat hónapot töltött itt. Minden tanyát, minden házat és minden magyar családot meglátogatott, illetve megismert ezen a területen. Az itt élők közül szinte mindenkivel személyesen találkozott; kutatásai és tapasztalatai révén különleges módon tudott hozzájárulni ahhoz a feladathoz, hogy a most Szentendrére kerülő ház történetén és a mögötte rejlő életpéldán keresztül bemutassa és rekonstruálja a chacói magyarság szellemiségét és lelkületét.
A chacói ház bemutatását követően a hallgatóság is megoszthatta gondolatait. Az Argentin Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke, Redl Isabel megható módon kiemelte annak fontosságát, hogy a magyar nemzet világszerte szétszórt tagjai soha ne hagyjanak fel az intenzív munkával, a magyar identitás megőrzése érdekében, mindig a magyar értékekre figyelve.
Az eseményt emlékezetessé tette továbbá, hogy a híres argentin humorista és mesemondó, Luis Landriscina is szólt a hallgatósághoz. Don Luis – akit Argentínában egyszerűen csak így hívnak – egy olasz bevándorló gyermekeként nevelkedett fel Villa Angelán. Egészséges humora és mély költészete révén élete eddigi 85 éve során olyan módon tudta megismertetni Chaco tartomány bevándorló kultúráját Argentínában és a világ különböző országaiban, mint senki más. Mesteri módon mondja el meséiben és verseiben Chaco bevándorlóinak történetét; a keddi virtuális találkozás végén szavaival és anekdotáival örvendeztette meg a résztvevőket.
Mindehhez hozzájárult még a kedves résztvevők társasága, akik már állandó közönséget – jobban mondva virtuális közösséget – alkotnak és rendszeresen bejelentkeznek a kedd délutáni „Magyar történelem és kultúra” előadás-sorozat alkalmaira, melyek kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a chacói magyarság megmutathassa magát a világnak. Az előadások megszervezése fontos és örömteli része ösztöndíjas szolgálatomnak. Erről hasonlóan vélekedik Pajor Sándor chacói tiszteletbeli magyar konzul is, aki közreműködik az előadás-sorozat megszervezésében.
A fentebbi gondolatok jól tükrözik, hogy milyen különleges alkalom volt a szeptember 8-i rendezvény. Megtiszteltetés volt mindannyiunk számára, hogy ennyi neves személyiséget sikerült meghívni és az online térben egymással és az érdeklődőkkel összekötni. Reményeink szerint a chacói ház hamarosan megérkezik Szentendrére és felépülve, a jövőben olyan helyszínné válhat, ami egyfelől a diaszpóra magyarságára irányítja a Skanzenbe látogatók figyelmét, másfelől pedig olyan funkciót is betölthet, ahol a diaszpórához kötődő személyek, illetve akár a Budapestre akkreditált mindenkori argentin nagykövet is megemlékezhet pl. az argentin nemzeti ünnepek alkalmával.
Az alkalom felvétele a Historia y cultura húngara YouTube csatornán elérhető.
