Egy óra magyar kultúra

Online előadások az uruguayi magyar közösség számára

/ Kasza Krisztina /
kasza.krisztina képe
Több, mint három hónapja tart a karantén Uruguayban. Az Uruguayi Magyar Otthonban nincsenek táncpróbák. Nem kártyáznak esténként a Petőfi teremben. A magyar órák terme üresen áll. A korábbi rendelkezéseken még alig lazítottak, mi mégis találkozunk a magyar közösséggel. De hogyan? Egyelőre csak online, de mégis együtt vagyunk!

 

Eredeti ötletünk az volt, hogy a tánccsoportoknak a próbák helyett online találkozásokat szervezünk. A személyes találkozások során mindig a tánctanulásé az elsőbbség, ez természetes, hisz elsősorban ezért vagyunk ott. De a mostani helyzetben lehetőségünk nyílt arra, hogy a kissé elhanyagolt elméleti háttérről is beszéljünk, így a táncosok többet megtudhatnak a néptáncról, viseletekről, népzenéről. 

                                

Az első előadás alkalmával azonban nagy meglepetés ért minket. Nemcsak táncosaink léptek be az online szobába, hanem az uruguayi magyar közösség többi tagja is, valamint Argentínából és Brazíliából is szép számmal csatlakoztak. Így a további előadások témáit úgy állítottuk össze, hogy minden érdeklődő számára értékes és érdekes tudást közvetítsünk. Célunk, hogy egy kicsit jobban megismerhesse az itteni diaszpóra a magyar kultúrát és folklórt. Május 5. óta heti rendszerességgel tartunk előadásokat Nagy Örs ösztöndíjas társammal, melynek legfőbb témái az év jeles napjaihoz kötődő népszokások, az esküvői népszokások, a táncdialektusok, valamint a magyar népzene voltak. Előadásaink azok számára is elérhetőek, akik nem tudnak élőben csatlakozni, hiszen az Uruguayi Magyar Otthon YouTube csatornáján visszanézhetik őket.  A programot újabban egy kis játékkal is igyekszünk színesebbé tenni. A kvíz során mindenki felidézheti a korábban „tanultakat”, de ami még fontosabb, nevetéstől hangos ilyenkor az online szoba, és mindenki remekül szórakozik. Az előadások végén pedig kötetlen beszélgetésre is van lehetőség. Ez különösen fontos az idősebbek számára, hiszen sokaknak ez az egyetlen lehetősége a találkozásra, társalgásra.

Miközben következő előadásunkra készülünk, titkon abban bízunk, hogy már nincs sok alkalom hátra. Természetesen mi nagyon élvezzük ezeket az „online órákat”, de az előadások vége számunkra egyet jelent az újbóli viszontlátással.