„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” (Morus Tamás)
Gyermekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben a magyar kultúra és a néptánc. Fiatal korom meghatározó eseményei is ehhez kötődnek, a Balaton Táncegyüttes táncosaként számtalan élménnyel gazdagodtam. Egykori tanáraimnak nemcsak a színvonalas táncoktatást köszönhetem, hanem azt is, hogy olyan értékeket közvetítettek felém, melyek mind gondolkodásom, mind pedig a kultúráról és a világról alkotott képem nagyban befolyásolták.
2018-ban szereztem diplomát a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szakán, jelenleg az egyetem mesterképzésén néptánctanári szakon folytatom tanulmányaimat. Ezzel párhuzamosan, már az egyetemi évek alatt munkát kaptam egy művészeti iskolában, mint táncpedagógus, valamint egy felnőtt tánccsoport munkáját segítettem művészeti asszisztenseként. 2019-ben kezdtem meg ösztöndíjas munkámat az Uruguayi Magyar Otthonban, melyet a 2020-as évben folytathatok.
Fő feladatom a montevideói magyar diaszpórában a néptáncoktatás. Számomra a tánc többet jelent heti néhány próbánál. Úgy gondolom, hogy a népszokások átvétele és beillesztése a mai modern kultúrába kulcsfontosságú. A hagyományok megélése testünket, lelkünket, szellemünket egyaránt építi, ezáltal válunk többé. Mindezt nem a tankönyvekből kell megtanulnunk. A hagyomány az, aminek mi is részesei vagyunk: a karácsony előtti közös mézeskalács sütés édesanyánkkal, a húsvéti tojás festése, vagy egy közös játék, mely nemcsak a gyermekeket, de még a nagyszülőket is megnevetteti. Célom, hogy a néptánc segítségével megőrizzük, megéljük, újrateremtsük és továbbadjuk hagyományainkat, hiszen csak így tudjuk megőrizni gyökereinket.