Márciusi kitekintő
Márciusi kitekintő
2020. március 1-én gyermekfoglalkozást tartottunk Hagenben a Szent József Katolikus Közösségi Házban. A foglakozás részeként a nagyböjti időszak jelentésével ismerkedtünk: “A nagyböjt tehát lényege szerint a szeretet legmélyebb titkaiba való beavatás. A halál burka alatt itt érik a legvakítóbb fény, Isten és ember közös hajnala.” Természetesen emellett a népi játékok közül is tanultunk újakat a gyermekek nagy örömére, majd a magyar néptánc dunántúli ugrós motívumait sajátítottuk el játékos formában a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevételével.
Március második hetében sikerült a gyerekekkel az Anyák napjára tervezett műsort együtt elpróbálni úgy, hogy mindenki a reá bízott szólam részét magabiztosan el tudta táncolni, a játékfűzés rész is a helyére került, a koreográfia címe “Kicsi vagyok én”. Ezt a koreográfiát sikerült rögzíteni is hazautazásom előtt.
Március első hetében, illetve valamivel korábban már megfogalmazódott bennem és mentoromban egy családi nap tervezete, egy egész napos elfoglaltság programja a Vadrózsa Magyar Néptáncegyüttes Közössége számára. Gyerekfoglalkozás, gyermek és felnőtt tánctanítás és táncház, csoportos vetélkedés és közösségi együttlét és ismerkedés volt a programunkban március 22-re tervezve. Sajnos a koronavírus rohamos terjedése megakadályozta március közepétől a heti rendszerességgel tartott gyermekfoglalkozások, rendhagyó magyar foglalkozások és a Vadrózsa Magyar Táncegyüttessel való konkrét szakmai munkát. Így hazautazásom napjáig távoktatásban láttam el feladataimat Hagenben. Március közepén az iskolákat bezárták a rendelkezés visszavonásáig, amely Észak-Rajna Vesztfáliában 5 hétnek ígérkezett, a közösségi élet színterei is becsukták ajtajaikat. Így maradt távmunkában otthonról végzett feladatként a Vadrózsa Néptánccsoport részére koreográfia készítés, a gyerek csoport részére “Új a csizmám” címmel játékfűzés és a csoport történetének word dokumentumba való mentése.
A csoporttól nem, csupán a mentoromtól és családjától tudtam személyesen elbúcsúzni március 22-én vasárnap, a Vadrózsáktól csak telefonon, illetve a közösségi hálón keresztül sikerült búcsút vennem. Valamennyien sajnálták a távozásomat, de elfogadták a döntésemet , hogy Magyarországról távoktatásban fogjuk folytatni a munkát velük az internet segítségével.
Születésnapot ünnepelünk!
Szép emlékeket idéz fel bennünk az elmúlt tíz esztendő. Igazából 15 évről kellene beszélni, mert a jubiláló Vadrózsa néptánccsoport alapja a gyerek csoport, már az 1982-es anyák napi ünnepségen bemutatkozott, szép sikert aratva a közönségnek. 1987-ben II. János Pál pápa meglátogatta a Ruhr-vidéket, az ünnepélyes szentmise megtartására a gelsenkircheni stadion bizonyult a legalkalmasabbnak. Az esseni püspökség rendező bizottsága felkérte a Ruhr-vidéken élő nemzetiségek tánccsoportjait, hogy fellépésükkel képviseljék a környék nemzetiségi és kulturális sokszínűségét. A meghívást megtiszteltetésnek vettük és örömmel elfogadtuk. Mivel a gyerekek egy része túl fiatal volt, kiegészítésül felnőtteket toborzott Hagenben és Essenben a tánccsoport vezetője, Münnich Ákontz Ildikó. Töretlen buzgalommal és lelkesedéssel nekiláttunk a munkának. Eleinte külön gyakoroltak a két város táncosai, majd hol Hagenben, hol Essenben tartottuk a közös próbákat. A felnőttek számára azonban nem volt népviseletünk. Az idő sürgetett. Asszonyaink szorgos munkájának köszönhető, hogy rövid idő alatt elkészült a rengeteg alsó és felső szoknya, valamint a sok fejdísz. A férfiak számára bő ujjú ingeket és fekete posztó mellényeket varrtak. A kalocsai hímzésű kötényeket és pruszlikokat és a szegedi papucsokat sikerült Magyarországról beszerezni, de a férfi csizmákat már nem. Így azokat itt béreltük egy színházi jelmezkölcsönzőből. A költségeket részben saját zsebből, részben a hageni és esseni hívek, missziók adományaiból gyűjtöttük.
Végre elérkezett május másodika, a várva várt fellépés ideje. Egész nap esett az eső, izgultunk mi lesz a gyönyörűen kikeményített viseleteinkkel? Különös szerencsénk volt. Éppen fellépésünkre elállt az eső és csak néhány piros hímzett papucs maradt le az oltárszínpad tócsáiban. Egy csillag alakú, több száz négyzetméteres emelvényen táncoltunk, melyen 46 fős csoportunk volt az egyetlen, amelyik körülérte az oltárt. A pápa áldásával fejeződött be ez a nap,amely számunkra felejthetetlen maradt. Az eseményeket a televízió is közvetítette, volt aki Olaszországból gratulált nekünk.
Első sikerünkön felbuzdulva kedvet kaptunk a további munkához, azóta számtalan alkalommal léptünk fel. A csoport természetszerűleg személyi változásokon megy át. Valaki egészségügyi, van aki egyéb okból elmarad, de egyre több új tagunk van. Az idő összekovácsolt bennünket, egy nagy család lettünk, kérjük az Istent hogy ehhez a jövőben is adjon erőt.
