Az utolsó Sütiklub az évben
A húgom is ugyanígy van ezzel, már hetekkel előre készülnek az ajándékok, amikkel meglepjük egymást, bár én inkább a konyhában vagyok otthon, míg ő bőrékszereket vagy karácsonyfa díszeket alkot. Tavaly ezért is volt elég furcsa, hogy az ösztöndíjas program miatt a családom nélkül töltöttem az ünnepeket, megmondom őszintén – bár ilyet ritkán hallani az én számból – hogy hiányzott a tél, a hideg és főképp a szeretteim, értve ezalatt a családtagokon kívül a legközelebbi barátaimat. Mondjuk az ajándékkészítés ettől függetlenül nem maradt el, hiszen a Tanyán december 26-án mindig van karácsonyi ebéd, így arra mézeskalács díszeket sütöttem és adtam ajándékként a megjelenteknek.
Mivel ezt egy elég kedves gesztusnak tartották, gondoltam, hogy együtt is megpróbálhatnánk az ehető ajándékok elkészítését. Én a csokoládé-készítést a Szamos égisze alatt tanultam,így a trüffel receptek onnan származtak. A bonbonokon kívül készítettünk még mézeskalács díszeket, zserbógolyót, ribizlis marcipán szaloncukrot, marcipánlikőrt, forrócsoki-pálcát és egy narancsos marcipánkrémet is megkóstolhattak a résztvevők.
Már a pénteki egész napot előkészületekkel töltöttem, hisz a kurzust magyar óra és ebéd is megelőzte, így gondoltam, hogy arra semmiképp sem lesz időnk, hogy órákat várjunk, míg a ganache megszilárdul. Így előre elkészítettem egy adagot, amiből a résztvevők kis golyókat formáztak, majd azt temperált csokiba mártottuk, vagy épp kakaóporban hempergettük meg. Hasonlóan készült a zserbógolyó is, a kekszből, dióból és sárgabaracklekvárból gyúrt masszából gömbölyített labdácskák is csokiba merültek, hogy a zserbó ízvilágát idézzék fel, sütés nélkül. Nagy sikere volt még a szaloncukornak is, melyhez a feketeribizlit felfőztem némi likőrrel, majd aprítva a marcipánmasszába kevertem. Ebből formáztunk szaloncukrokat, melyhez sikerült aranyszínű fényes papírt is találnom, így a csomagolásuk is a tradicionálisat idézte. A mézeskalácsokat reggel sütöttem meg, a formák kiszaggatásában Borka és Ryan nagy segítséget jelentett, elég jókat nevetgéltünk a konyhában a gyerek magyar óra után, melyen a magyar népmesék volt a téma.
Igen nagy örömömre szolgált, hogy olyanok is eljöttek, akiket korábban még nem, vagy csak nagyon ritkán láttam a Tanyán. Ráadásul nem csak magyarok voltak, ami szintén szuper dolog, hiszen ők egy picit betekinthettek a magyar karácsonyi szokásokba. A visszajelzések is nagyon jók voltak, a résztvevők megkapták a recepteket e-mailben, így biztos vagyok abban, hogy idén jó páran „lophatnak” majd szaloncukrot magyar vagy magyar származású családtagjaik/barátaik karácsonyfájáról a mézeskalács díszek mellől…
